KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Wasabi

Herpai Gergely

 

Jean Renót mindenki szereti… Ugyan nem nagyon változtat játékstílusán, de ez az egyetlen kaptafa is rengeteg nézőnek szimpatikus, így nem csoda, hogy Luc Besson ismét őt választotta legújabb akció-krimi-paródiájának főszereplőjéül. És ezzel az egy döntésével talán meg is elégedhetett, ugyanis alkotói géniuszának – enyhén szólva – még a szikráját sem lehet felfedezni a Wasabiban.

Besson emellett legújabb filmjét feltehetően valami hommage-félének szánhatta, mert Reno feltűnően hasonlít benne Jean-Paul Belmondo régi zsaruira és csirkefogóira, de sajnos a nagy Bebel néhol szórakoztatóan ripacskodó, néhol nagyon macho alakításához az utóbbi időben népszerű, deresedő francia sztár nem tudott felérni. Pedig nem is szegény Jean Renóban van a hiba, inkább az ostoba és hiteltelen forgatókönyv és a rosszul koreografált akciójelenetek (Besson, úgy látszik nem egy George Lautner vagy Jacques Deray…), gyenge poénok miatt süllyed a Wassabi B kategóriás mozik szintjére.

Ha ennyi még nem volna elég, akkor sikerült szinte tökéletesen elviselhetetlenné tenni a filmet az iszonyúan idétlenül, az anime rajzfilmek naiváihoz hasonló stílusban játszó Ryoko Hirosue alakításával. Pedig a japán lányok nem ilyen üresfejű, vihogó és sipítozó hisztérikák, mint ahogy maga Japán sem hotelszobákból, golfpályákból és játéktermekből áll. Ezt pedig biztosan Luc Besson is nagyon jól tudja…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2661