KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Majomparádé

Hungler Tímea

A Hotel Majesty ropogósra vasalt komorna-fityulái, kínai porcelánjai és piruló beefsteakjei közé titokzatos angol lord érkezik hatalmas utazóládával. Benne filmünk főszereplője: Damson, a majom. Nem átlagos majom ez a Damson. Banánt ugyan eszik (fagyinak, turmixnak), de iszik, sőt dohányzik, mit több: ékszert lop a lord megbízásából.

Kutya mellé – mint tudjuk – gyerek dukál. A szabály filmünk esetében rugalmasan módosul: majom mellé rögtön kettő. Elvégre főemlős. Kijár neki egy nagyobb is, meg egy kisebb; a szállodaigazgató bájos csemetéi, kiknek napi átlagos elfoglaltsága a vizipisztolyosdi, a célbadobálósdi és egyéb ósdi gyerekcsínyek. Hiába, a papi állandóan elfoglalt, minden capribogyót személyesen ellenőriz a tengeri herkentyűkön.

Mindeközben a szellőzőaknában vadul zajlik az élet: Damson majom le-föl, különféle brillekkel megrakottan.

A szálak végül a csúcsjelenetben, az éves kristálybálon fonódnak össze a nagy népi tortadobálásba fúlva; ahol is a jó elnyeri jutalmát, a rossz méltó büntetését. Nevezetesen: a hisztis tulaj (Faye Dunaway) egy epertortában végzi, a lord lelepleződik, Damson sorsa pedig szerencsés fordulatot vesz, háziállat lesz.

Tanulság: ha süt a nap, napozzunk, ha esik az eső, olvassunk, de e remekművet minden körülmények között hanyagoljuk el. Még viccnek is rossz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=318