KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Arc

Takács Ferenc

Futószalagmunka, tulajdonképpen B-movie, amelyet a felvevőpiac torkossága emelt be a nemzetközi forgalmazás kínálatába. Az alapötletet és a történetet a horror, a science fiction és a fantasy filmes konvenciótárából kölcsönözték az alkotók: a főhős, egy titokzatos égi energiákkal feltöltött gyermek (vajúdó édesanyját villám sújtotta halálra) titkon, a világtól elzártan nő fel mutáns zsenivé, de kamaszként kénytelen kilépni a normális emberi világba. Innentől kezdve hol a Caspar Hauser-legendát, hol az Elefántember-mesét idézi a film, gondosan sorra veszi az ilyen történeteknél kézenfekvő kegyes közhelyeket a másságról és a toleranciáról, illetve arról, hogy mennyire nem szép a vak és intoleráns agresszió, amellyel az átlag fogadja a kivételest.

Végül Púder (szőrtelen albínó, ezért hívják így) itthagyja a buta és gonosz emberiséget, átalakul tiszta energiává és mennybe megy. Amit hátrahagy, a kisvárosi Amerika, a legvidékibb vidék: ennek a világnak az ábrázolása egyébként a film egyetlen erénye és érdekessége, pontos tárgyi és emberi leltár, színészileg és képileg hatásos környezetrajz az amerikai Piripócsról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=320