KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hangyák a gatyában

Hungler Tímea

 

Az ideáig tengerentúli műfajként kárhoztatott sophomoric, vagyis a hormon-orientált tinédzser-vígjáték begyűrűzött az öreg kontinens filmgyártásába is: elkészült a német Amerikai pite, amely pont olyan zaftos, olajos, geil, mint gyorséttermi verziója, és pont annyira fekszi meg a könnyed vígjátékokon nevelkedett néző gyomrát, mint a filmes kiadás.

A téma a szokásos: a kis Flo(rian) egy szép napon arra ébred, hogy a szunnyadó Erósz követelőzik benne. Szegény összezavarodott feje elsőként Red Bullhoz, a „Baráthoz” fordul segítségért, aki az iskola fehérmájú nőszemélyét szemeli ki a tűzoltásra, halálos sebet ejtve ezzel a pubertálni alig kezdett, sorára türelmesen várakozó hűséges barát(nő) szívén.

Miközben a színjátszó körben a világirodalom egyik klasszikusát, Shakespeare Rómeó és Júliáját próbálja a társaság, Flo megpróbál a nadrágjában és a fejében egyaránt rendet teremteni. A viccesnek csak nagy jóindulattal nevezhető helyzetek és dialógusok természetesen a hormonháztartás kérdései körül csúcsosodnak ki; téveszmék tömkelegét hallgathatja végig a néző szexről/szerelemről, s ez – tekintettel a célközönségre – igencsak kínos.

Az éjszakai német erotikus műsorok és óvszerreklámok modorában a dialógusok zöme Flo és nadrágjának (hiper)aktivizálódott tartalma között zajlik, aki/ami hősünket meglehetősen tudathasadásos állapotba kergeti: szorult helyzetében kire hallgasson, az eszére, a szívére vagy valaki/valami másra?

A probléma végül megoldódik, a Fehérmájú lelép a Machóval, hősünknek pedig megmarad a régi helyes kis barátnő, aki nyiladozó nőiségét (hogy a film ne csak a fiúkáknak mutasson kerülendő példákat) rögtön azzal a ballépéssel kezdi, hogy ahelyett, hogy egészséges női öntudattal más fiú után nézne, visszafogadja a (rém)álmából ébredt Csipkerezsőkét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3220