KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tizenhárom nap – az idegháború

Zsidai Péter

 

Valaki mentse meg a világot! Kubai rakétaválság hatvankettőben, az ősz 13 pillanata, ahogy megrengette, s majd’ maga alá temette kékfestő glóbuszunkat. Több kontinensnyi ballisztikus rakéta csúcsa nézett össze, jó és rossz politikusok gázoltak át egymáson. Posztmodern paranoia, vigasznélküliség, vége a virtualitásnak, a nagy játszma, a hidegháború most örvénylik a legsötétebben. Gonosz, vörös dög harapna jenki szívbe, kiknek, elárulhatjuk, végül majd aranylóan kel fel a nap.

Valaki érezzen rá, hamis vagy igazi Hruscsov titkos telexe. Valaki mondja meg a felderítő pilótáknak, jól vigyázzanak, nehogy lelövessék magukat a karibi égen, mert atomháborús kollapszus okozói lesznek. Valaki vezethetné Kenedi öcsit az orosz követségre, trenírozná, míg odabent a nagy alkut ágyazza. Valaki patriotizálja az éhes sajtó karvaly lelkiismeretét, hagyja a példányszámot másra, most a haza az első. Valaki... – mondjuk Kevin Costner. JFK elnök különleges tanácsadójaként vállalkozik e projektek vitelére, s boronálja is rendesen a színes történelmi tablót. A háttérből vív a hiperarrogáns, szivarfüggő hadi pápákkal, míg azok titokban hidrogénbombát robbantanak, állkapocs-perspektívából intrikálnak, lila arccal lőnék már szét Castrót meg a muszkát. Jó sok tárgyalás, verbális kungfu, irodai borotválkozás, családi fénykép a munkaasztalon, hősünk már-már elgyengül. A fokozódó nemzetközi labirintusból azonban van way out – méghozzá Kevin ráncain át. Talpára állítja az elnököt, viszkit önt lelkébe meg ismeretet, hogy bölcs döntést hozzon. A hidegnek vége, tudjuk a leckét jól, most már olvadnak a szemközti pólusok, hevülünk egyre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3319