KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A test

Tamás Amaryllis

 

Zsigmond Vilmos kamera-tekintete szentföldi tájakra, Antonio Banderas színészi talentuma a lélek belső tájaira kalauzol.

E film és témája – a mindenkori Hatalom könyörtelenségéről, vámpír-természetéről – aligha szorítható műfaji sémákba.

Hadseregben szolgált, régészetet tanult katonalány, valamint háborút megjárt titkosszolgálati kém, Matt – akit később vatikáni pappá szenteltek – próbál szabadulni a politika polipcsápjainak szorításából. Az „ok”: egy – felfedezésnek vélt – csontmaradvány tudományos módszerrel bizonyított azonosítása.

Az Egyház (a vallástörténet), az Állam (a hatalomtörténet), a tudomány elfogulatlanságát, a művészetek pártatlanságát, a mindennapok élhetőségét át- meg átszövi a burjánzó etikátlanság és korrupció. Hőseink – a régész és a pap – nem is akármilyen rangú kérdéssel kavarnak „világraszóló” botrányt, teremtenek aggódni valót a világi politikai és az egyház „felkentjeinek” – tenyérnyi vagyonukat, gazdasági érdekeiket illetően is. Azt állítják, meglehet: Jézus itt maradt a Földön. Gondoljunk csak a Barguzinban fellelni vélt maradványok kiváltotta indulatok igazi okára, vagy arra, hogy József Attila vagy Latinovits Zoltán „öngyilkosságát” is sokan kétségbevonják. (Esetleg újra kellene írni az irodalom és a színjátszás hazai történelmének egyes fejezeteit…)

Időnként szembesülni kell a legendákkal, a legenda-biznisszel, az oda-vissza politikai játszmákban egymás ellen hergelt kasmíriakkal, indiaiakkal, izraeliekkel, palesztinokkal… És akkor elkezdődhet egy új időszámítás. Az a bizonyos „bensőnkből vezérelt”. Ez Jonas McCord filmjének igazsága.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3387