KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kardhal

Elek Kálmán

 

Indulatosabb pillanataimban hajlamos vagyok nagyot rúgni az ilyen és efféle filmekbe. Higgadtat játszva maradjunk annyiban: Travolta új filmjének (techno-thriller a gyerek neve) nyitánya – a konfekció-méretre fogyasztott, Ponyvargény-külsőbe csomagolt túszejtő kém-hős a Kánikulai délutánt elemzi kávézgatás közben, meglehetősen egyedi szemszögből – emlékezetes öt perc, a többi, nos a többi hideg számítás, felületesen imitált stílus, történetnek álcázott bornírtság, színészeknek álcázott zombik gyülekezete. Ez nem a rendező, a forgatókönyvíró és a színészek filmje, ez a producer és a sztár biznisze. Joel Silver (Mátrix, Halálos fegyver) huszadszorra adja el ugyanazt, Travolta pedig, méretes bukásokkal a háta mögött (Battlefield Earth, Lucky Numers), nem tehetett mást, minthogy elvállalta az első útjába kerülő, bevételi sikerrel kecsegtető megbízatást. Ja, kérem, hiába a dicső múlt, két bukta után még a nagyoknak is be kell állniuk a sorba. J. T. ezúttal szuperkém, eszpresszójából az ínyenc megfontoltságával hörpintget, öltönye egyedi szabású, haja hosszú, állát kecskeszakáll hivatott markánssá tenni. Színészi teljesítményéről ennyit. Néha lő (két kezében egy-egy mutatós géppisztoly), néha néz (sejtelmesen), néha úgy tesz mintha, aztán kiderül, mégse. Rejtélyes alak ő ugyebár, rejtett szándékokkal. Egy filmszerű filmben azt találgatnánk, vajon, kinek az oldalán áll, a jó vagy a rossz ügyét szolgálja-e? Ez lenne a feszültség forrása, ez tartaná működésben a motort, ettől lenne film a film. A Kardhal persze másról szól: arról, vajon tagja maradhat-e Travolta az úri kaszinónak? Fellélegezhetünk: maradhat. De már keresik az utódját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3514