KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Flubber – A szórakozott professzor

Tamás Amaryllis

 

Phillip Brainard kétbalkezes bűvészinasként játszik a végtelennel. A világegyetemet gyermeki naivitással keringteti maga körül, hogy a lények és a dolgok tevékenységét megmagyarázza.

A világ természetéről való spekuláció bizony Brainard professzoron múlik, s nem unottképű, életidegen, kérdések nélküli nebulókon. A Robin Williams megformálta kibernetikus zseni az anyagot energiává alakítja az einsteini „korlátozott relativitás” elmélete szerint – az alagsori kémcső-dzsungelben. Matematikai üzeneteket, hatásos mikrobiológiai parancsüzeneteket tanulmányoz, de emberként természetes lény marad, nem hatalmával visszaélő „birodalom a birodalomban”.

Robin Williams gátlástalan infantilizmusának, no meg Weebonak, a professzor-teremtőjébe gyengéden szerelmes robotnak köszönhetően (aki egyszerre hologram-Majmunka és filmtörténeti kaleidoszkóp) a gépek civilizációjában megzabolázhatatlanul buzog a pajkos életöröm. Nem nehéz megjósolni a telt mozitermeket. „Hypotheses non fingo”, azaz feltevésünk nem koholmány, hogy stílszerűen Newtont idézzük végül.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3617