KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rejtélyes alkony

Mátyás Péter

 

A film noir nem halott! A negyvenes és ötvenes években virágzó műfajt a hetvenes években Polanski Kínai negyede és Altman Hosszú búcsúja élesztette újjá. Napjainkban futószalagon sorjáznak a kiszínezett, Hollywood bódító illatával átitatott verziók. A test melege, a Szigorúan bizalmas, a Lost HighwayÚtvesztőben vagy a Démoni csapda a mai igényekhez igazított különböző színvonalú stíluskísérletek.

Robert Benton rendező világsikerét a Kramer kontra Kramernek köszönheti. Mostani darabja rutin detektívtörténet. Harry, az idős és állástalan magánnyomozó jelenleg barátai, az egykor népszerű színészházaspár kitartottja. Élete bealkonyult, egzisztenciája összeomlott, nyomasztó gondjai elől az alkoholizmusba menekül. A film eredeti, angol címe erre a lecsúszott, kilátástalan állapotra utal. Az ex-zsaru végre alkalmi munkát kap, megbízásból ki kell fizetnie egy zsarolót, ám hamarosan cselszövések közepén találja magát. A szenvedélyek, az emberi kapcsolatok intim megvilágításba kerülnek, immár adott a noir fülledt atmoszférája.

A mozi mégsem funkcionál igazán. A lefőbb ok a gyenge forgatókönyv: a cselekmény kimenetele megjósolható, minden fordulata előrelátható. A másik probléma az öreg Harry figurája. Paul Newmann kiváló színész, de hetvenhárom évesen nem ideális a szerepre. Olykor árnyékként mozog a műfaj kellékeivel gondosan kipárnázott világban, játéka érthetően kevéssé energikus, ami hatástalanítja a jól működő mechanizmust. Lehet, hogy túlzottak voltak elvárásaink, hiszen az alkotók már dolgoztak együtt 1994-ben, a Senki bolondjában. Mindamellett igazságtalanok lennénk, ha nem hívnánk fel a figyelmet a film rezignált és ironikus hangvételére, valamint Kieslowski kedvenc operatőrének, Piotr Sobocinskinek stílusos képeire. A femme fatale, a végzet asszonya alakját Susan Sarandon képviseli. Sugárzó erotikája még mindig megperzseli a férfi szíveket; azok közül való, akikért érdemes elkárhozni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3968