KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Penge

Kömlődi Ferenc

 

Örök divat a vámpír-mozi. Lehet, hogy titkon és csendben mindannyian vámpírok vagyunk, s csak az éjszakára várunk... Különösen akkor, ha olyan vámpírlányok szívják a vért, mint Traci Lords, a hajdanvolt tini pornódíva. Az összeesküvés-elméletek is kelendő portékák: a sötétség leple alatt titkos szövetségek törnek világhatalomra, erő(szak) és pénz és csúcstechnológia a fegyverük. A misztika szintén hódít: ódon és rejtett papirusztekercsek már jó régen előrevetítették a(z éppen aktuális) világvégét.

A felsoroltakhoz adjunk hozzá némi freudi anya- és apakomplexust, vulgarizált cyber-bölcseletet, a fantasy-irodalomból átmentett legyőzhetetlen (és hányatott gyerekkorú) akcióhős mítoszát, s megkapjuk Hollywood új kurrens termékét. Mindezek ellenére és mindezekkel együtt a Blade lehetne jó film, csakhogy nem az. Az innen-onnan átvett elemek nem állnak össze egésszé, a technológia játszadozás és hókuszpókusz, hemoglobin pedig eddig is csordogált, örvénylett és robbant épp elég. Fekete tündérmese? Annak túl komolytalan... Nem érezzük a veszélyt, nem érezzük a fajsúlyt.

Természetesen profi munka, de ez is jókora közhely. A helyenként magával ragadó plaszticitás, a naprakész trükkök, a dinamikusan vezetett cselekmény dicsőítése szintén. És hiába egy-egy nagyszerű részelem, az egész luftballonként pukkad szét.

Kissé ízléstelenre pingált luftballonként.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3969