KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Elhunyt Lino Brocka

N. N.

 

1991. május 22-én, autóbaleset következtében elhunyt a Fülöp-szigetek Európában is ismert, neves filmrendezője, Lino Brocka. Mielőtt alacsony-költségvetésű filmek népszerű rendezője lett, volt misszionárius a leprások közt és rendező a Fülöp-szigeti pedagógusszínházban. A hetvenes évek elején önálló céget alapított, a Cinemanilát, ahol az elmúlt húsz évben negyven film készült. Brocka filmjei igen hamar sikert arattak hazájában, ez elsősorban a militáns rendezői indulatnak, az aktuális, szociális indíttatású témaválasztásnak és a filmek népszerű, rendszerint a melodráma dramaturgiájára épülő stílusának szólt. A nemzetközi filmélet a hetvenes évek végén figyelt föl rá, amikor Insiang című filmje szerepelt a Rendezők kéthete elnevezésű szekcióban a cannes-i filmfesztiválon, s ahol két év múlva újabb alkotása, a Jaguár már a hivatalos versenyprogram résztvevője. (Az Insiangot Az anya, a lány és a szerető címmel a magyar mozik is műsorukra tűzték.)

Lino Brocka számára a film sok esetben eszköz volt arra, hogy beavatkozzék a politikai, szociális küzdelmekbe. 1985-ben csak nemzetközi hírnevének köszönhette, hogy a Marcos elnök elleni tüntetésben való részvételéért nem ítélték határozatlan idejű börtönfogságra. Amikor Cory Aquino asszony került hatalomra, meghívták az új Fülöp-szigeteki alkotmányt kidolgozó bizottságba, de Brocka a felkérést visszautasította. A Fülöp-szigeti liberális intellektuelek kiábrándultságáról az Engedetlenek ( 1988) című filmjében vallott publicisztikus erővel. Brocka élete végéig megmaradt szabad, harcos filmesnek, akinek magatartását, s főképp filmjeit az olasz neorealista De Santis, de még inkább az (1984-ben elhunyt) török filmrendező, Yilmaz Güney alkotásaival vélik rokoníthatónak a kritikusok. Lino Brockát 42 éves korában érte a halál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/08 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4170