KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dredd bíró

Hungler Tímea

 

Lett légyen embergőzös szorítók világa, esetleg monszunáztatta esőerdők vadrengetege, Sylvester Stallone mindig a tőle megszokott formát hozza: izzad és duzzad a bicepsze.

Legújabb filmjében egy 80-as évekbeli képregényhősnek – Judge Dredd-nek – kölcsönzi talentumát. A szerep láthatóan önazonos, Sly lubickol is benne: beszélnie keveset kell, testi erejét demonstrálnia annál többet.

A helyszín: posztmodern urbánus pokol – enyhe Blade Runner mellékízzel – a jövő század New York-ja, Megacity One. Itt teljesít utcai szolgálatot hősünk, a galerikat megfékezendő. Rendőr és bíró ő egyszemélyben, a neve fogalom. „I am the law” – hirdeti úton-útfélen frusztrálva a nehézfiúkat.

Szupermenünket a sors – egy sajátos génmanipuláció folytán – galád rokonsággal verte meg Rico bátyó személyében, aki megszökvén börtönéből, ármányt ármányra halmozva riogatja a polgári lakosságot.

Kettőjük viszálya, vagyis a Rend és az Anarchia konfrontációja a mű központi motívuma; megnyugtatásul: győz az Igazság! Hiába a Rico által kinyújtott testvéri jobb, a törvénytár jobb – vallja Stallone, aki hűen önmagához a film végére megistenül, majd a tömeg eksztatikus ovációja közepette elrobog turbómeghajtású áramvonalas kétéltű motorkerékpárján; ismerve beteges vonzalmát a szupermacho-szériák iránt, még visszatérhet, az opusz végtelenre duzzadó folytatásaiban.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=43