KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Asterix és Kleopátra

Nagy Zsolt

Maga a történet igencsak soványka és erőltetett, ez a rajzfilm leginkább egy Egyiptomba meghirdetett gasztronómiai társas kirándulás reklámfüzetére emlékeztet. Ahogy Caesar és Kleopátra „alakja”, úgy a nílusi birodalom háttérdíszlete is a legrosszabb sztereotípiák, semmitmondó klisék alapján rajzolódik ki. És a film mégis élvezhető: mert Uderzo karakteres képi világot teremtett, amely hatalmába keríti a nézőt. Uderzo és a nemrég elhunyt szövegíró, Goscinny profik: mindig van egy-két új ötletük, amivel frissen tartható a negyedszázada fellelt Asterix-világ, és mindig vigyáznak rá, hogy több ne is legyen, nehogy a túlzott eredetiség kockáztassa az üzletmenetet. A metódus bevált. Az Asterix-sorozat tehát (nálunk is!) folytatódik. Mindenki elégedett.

A forgalmazó, mert a két évtizede készült filmek aligha kerülhettek borsos összegbe, a moziban ülő gyerekek, mert végtére is élvezhető rajzfilmeket láthatnak. Mégis félő, hogy úgy járunk majd ezzel a gall mesefolyammal, mint a rágógumival; minél tovább rágjuk, annál ízetlenebb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5219