KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egyik viseli a másik terhét

Zalán Vince

A film címét a bibliából kölcsönözte a lipcsei születésű rendező, Lothar Warneke. S ez igazán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a biblia könyv-valójában szinte mindvégig jelen van a filmben, az egyik főszereplő, egy evangélikus pap szanatóriumi éjjeliszekrényén, hogy azután helyet-helyet cseréljen a szobatárs rendőr-milicista fő olvasmányával, egy Lenin-kötettel. Amit a vásznon látunk, az lényegében nem más, mint enyhén ironikusra hangszerelt vita-dialógus egy kommunista és egy lelkész között a szektorokra osztott Berlin első hónapjaiban. A nézők között bizonyára akadnak majd olyanok, s nem is kevesen, akik a rendezőtől eltérően nem szanatóriumi idillként emlékeznek erre az időre, és olyanok is, akik a párt és az egyház képviselőitől egész életükben kevesebbet hallottak a toleranciáról, mint ahány eszmefuttatást vesztegetnek erre a filmben. Sőt, talán vannak, akik szívesebben néznének Németország keleti feléből származó olyan filmet, amely az evangélikus egyház és a hatalom mai kapcsolatairól szól. Mindazonáltal talán még ezek a nézők is megbocsátják a rendező szemérmetlen álnaivitását, annál az oknál fogva, hogy oly korban, mikor Európában embereket gyilkolnak le az államhatárokon, a párbeszédnek szüksége van minden rendű és rangú propagandára. Talán még olyan szemináriumi tündérmesére is, mint Lothar Warnekéé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/06 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5411