KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrült nők ketrece II.

Kémek a lokálban

Varga András

 

Az első részből jól ismert furcsa páros elhárítási históriába keveredik. Egy rejtélyes kapszulát – amiről ismerőseink nem is sejtik, hogy náluk van – mind a kémelhárítás, mind a bűnbanda szeretne megkaparintani.

Előlük menekül három ország határán a két férfi. Erre alapozódik a paródia. De mindez mellékes, a lényeg: Michel Serrault-t a nemi szerepek különleges átélésével verte meg az isten. Más ez, mint a híres, férfiszínészek alakította kizárólagos női szerepek. Serrault homoszexuális férfiként hol nő, hol férfi, hol pedig a kettő közti számtalan viselkedésbeli átmenet valamelyike.

Ám amit látunk, az csak egy kisebbségi, szubkulturális helyzetvígjáték. Még akkor is, ha Molinaro fügét mutat úgymond normálisnak és melegnek, politikusnak és szokványnak, de a filmnek és a kriminek is. Csúfolódik. Az eredetiségnek igazából mégis híján van. Hektikás humorú kalandjaival jobban sandít a néző frivolitására, mintsem arra, ami a jóízű nevetés felszabadító, megvilágosító erejében lakozik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6622