KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Helyre vagy befutóra

Hollós László

 

Helyre vagy befutóra? Ez itt a kérdés. Aki már megfordult néhányszor a lóversenypályákon, bizonyára megfigyelte azokat a „biztos” tippel rendelkező fogadókat, akik kezükben talán utolsó fillérjeiket szorongatva, a pénztárfülke kis ablaka előtt, a sorbanállás közben gondterhelten azon tépelődnek: vajon a két fogadási forma közül melyiket is válasszák.

Klaus Dobberke filmjének címe a lóversenyek színes világának bemutatásával kecsegteti a nézőt. Azonban csalódnunk kell. Látunk ugyan izgalmas versenyeket, orrhossznyi győzelmet, nagy bukásokat és szebbnél szebb paripákat. Bekukucskálhatunk a zsokék öltözőjébe és az istállókba, sőt még egy lófoghúzás előkészületeit is végignézhetjük. De a vágtákat és a merész ugratásokat mégsem élvezhetjük önfeledten. Túl gyakran szakítja meg ezeket a képsorokat a film gyengécske, néha kifejezetten bárgyú története. A futamok között megismerhetünk egy szép szőke zsokélányt, aki a lovaglásért és a versenyzésért képes mindent föláldozni. A „mindent vagy semmit” elvét valló farmernadrágos amazon csak a győzelmet hajszolja, még kedvenc hátasának testi épségét sem kíméli.

A lósport, a zsokék világa önmagában is izgalmas, megérdemelne egy külön filmet. És talán érdekes lenne egyszer a pénzükkel naponta szerencsét próbáló fogadókat is bemutatni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6953