KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Meztelenek és bolondok

Kövesdi Rózsa

 

A harminchárom éves Steven Spielberg, a világsikert aratott Cápa és a Harmadik típusú találkozások rendezője, a mai hollywoodi filmgyártás csodagyereke ebben a filmjében 1941. decembere, a Pearl Harbor utáni napok bizarr eseményeiből formál szatirikus burleszkfilmet. Japán tengeralattjárót látnak felbukkanni Amerika csendes-óceáni partjainál, s ezt a nagy Los Angeles-i légitámadás néven ismert háborús pánik követi, amikor is a város minden légvédelmi ütege egy éjszakán át az üres eget lövi. Végül a háborúba induló tengerészek, a szárazföldi katonák, meg néhány jampecruhás ficsúr közötti tömegverekedésnek a háborút, az amerikai katonai felkészületlenséget parodizáló burleszk-tömegjelenetei zárják a gigantikus, ám belül kissé üres látványosságot.

A filmbeli japán tengeralattjáró parancsnoka elhatározza, hogy csapást mér az amerikai szárazföldre. Méltó célpontot keres, tehát választása Hollywoodra esik. S így Spielberg is két legyet üthet egy csapásra: egyszerre űzhet csúfot a háborús hisztériából és a hollywoodi álomgyárból. Jókedvűen és nagy gyönyörűséggel töri-lövi ripityává díszlet-Hollywoodot, és közben jócskán meg is csipkedi az amerikai eszményt és ideálokat, amelyeknek elterjesztéséből a hollywoodi filmek mindig is kivették részüket.

Spielberg, akit egy rosszmájú kritikusa a „gépesített látványosságok hollywoodi királya” címmel ajándékozott meg, most nyilván ki akarta tombolni magát. És mivel pénznek nem volt szűkében – minden idők e legdrágább komédiája csaknem harmincmillió dollárba került –, hipermodern „új-hollywoodi” technikával lendíti tovább a klasszikus burleszk műfaját, kajánul, önironikusan csúfolódva azon az apparátuson, amelynek saját filmjeit is köszönheti. A film mégsem bizonyult sikeresnek – először Spielberg pályáján. Pedig valódi szatíra is lehetett volna belőle, ha képi humora igényesebb, ha kerüli vagy ellenkezőleg, mint a Cápában, a Harmadik típusú találkozásokban arcpirítóan felvállalja Hollywood összes álomgyári kliséjét. Európai szemmel rossz ízlésű film a Meztelenek és bolondok – de a trükkös Spielberg talán épp így akarta megmutatni Hollywood lelkét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/07 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7038