KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasónk...

Csala Károly

 

Olvasónk (és alkalmanként külső munkatársunk) észrevétele teljesen jogos: nyilvánvaló az ellentmondás. A tények viszont tények, s ezeket – esetünkben – a hivatalos Belga Filmévkönyv közli. Előrebocsátom, hogy az említett brosúrában „nagyfilm”-ről beszéltem, ideértve tehát a hosszú dokumentumfilmeket is. Ám nem ez a magyarázat, helyesebben, ez még nem magyarázat az ellentmondásra, hiszen a különbözetet nem az ilyen dokumentumfilmek teszik ki.

Nem tartózkodtam Magyarországon a belga filmhét idején, ezért a sajtótájékoztatón sem vehettem részt. Lehetséges, hogy ott csupán a vallon, vagy csupán a flamand filmtermésről esett szó? Belgium filmgyártása egészében mindenképp jóval nagyobb méretű az „évi 5-6 filmnél”. Legalábbis az utóbbi időben.

Utoljára ugyanis 1976-ban készült Belgiumban mindössze 7 játékfilm (plusz 5 hosszú dokumentumfilm), azóta évről évre több! Már 1977-ben is 13 játékfilm (plusz 7 hosszú dokumentumfilm), valamint a két televízió számára még 10 játékfilm – összesen tehát kerek 30 az évi „nagyfilm”-termés. Az 1980-as adatokat még nem ismerem; 1979-ből viszont pontos számokkal szolgálhatok: 18 játékfilm, 8 hosszú dokumentumfilm, valamint 9 játékfilm a televízió számára. Ez összesen 35 „nagyfilm”. S az előző, 1978-as esztendő termése még ezt is fölülmúlta: pontosan 40 egészestés film készült Belgiumban. Ezért bátorkodtam „évente 35–40 nagyfilmről” beszélni szóbanforgó írásomban.

 

Csala Károly


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7230