KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Huszárik Zoltán

N. N.

 

Huszárik Zoltán 40 éves, amikor első játékfilmjét, a Szindbádot 1971-ben elkészíti.

Osztálytársai közül Bán Róbert 1965-ben mutatkozik be (Játék a múzeumban), Rényi Tamás 1962-ben (Legenda a vonaton,), Palásthy György 1961-ben (Mindenki ártatlan). Zoltán tehát 10 évvel később elsőfilmes, mint Palásthy – 40 éves ekkor –, míg másik osztálytársa, igaz, egy másik évfolyamból, Szabó István az Álmodozások kora forgatásakor csak 26.

Még azt is elmondom, hogy Zoli az aszódi Petőfi Sándor gimnáziumban 2 évvel járt felettem, én mégis 7 évvel előbb kaptam diplomát a főiskolán, mint ő.

Ez kíván némi magyarázatot.

Huszárik József Zoltán paraszt szülők gyermeke. (Édesanyja, rokonai, ismerősei az odahaza, Domonyban máig hordott népviseletben tűnnek fel a Szindbád temetési jelenetében, s most az övén is – vörös bokrok virítottak mögöttük, s megszaggatott majdnem giccses ég.)

Két éves, amikor apja meghal. Mindenről, s mindenkiről lemondva édesanyja neveli. A gimnázium nyolc osztályát Aszódon végzi el. Nagyműveltségű tanáraink közül a legismertebb, s reá talán a legnagyobb hatást tevő Schéner Mihály festőt említem.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán túljut két év szigorú rostavizsgáin, amikor a harmadik év végén közlik vele, hogy a filmrendezői pályára alkalmatlan, mert szülei kulákok.

1952-őt írunk. Mire Huszárik József Zoltán bebizonyítja, hogy az érvényben levő rendeletek alapján nem minősíthető kulák származásúnak, a határozat végleges és visszavonhatatlan. A Főiskola tanárai, osztálytársai – tisztelet a kivételnek – magára hagyták őt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/01 12. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8221