KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az igazság fogságában

Kolozsi László

 

Annak, aki Atom Egoyan-filmet akar nézni, nem ajánlom Az igazság fogságábant, mert majdnem annyi köze van a Kárbecslőhöz – ehhez a megrázó remekműhöz, amelynek minden másodperce olyan súlyos, mint egy brokátfüggöny –, mint az Ászja Klacsinanának a Tango és Cash-hez (mindkettőt Andrej Koncsalovszkij rendezte). Persze nem akarok igazságtalan lenni, és a helyzet nem ennyire súlyos. Az igazság fogságában legnagyobb problémája, hogy nem igazi Egoyan-film: legfeljebb csak néhány perce emlékeztet a kanadai rendező korábbi munkáira: életrajzi film egy kis titokkal fűszerezve. A titok persze csípős, mint a dijoni mustár. Az ötvenes évek Amerikájának két tévés sztárját, Lanny és Vince Morrist  a – legutóbbi szerepei után – már zsigerből ellenszenves Kevin Bacon és az íróként is ismert Colin Firth alakítja: Lanny – ahogy maga mondja – a rock & roll, Vince a class (a klasszikus stílusban öltözködő és beszélő úriember). Lanny és Vince a kor Jay Lenója, vicceik blődek, szégyellnivalón üresek.

Az ízléstelenség artistái egyik pillanatról a másikra tűnnek el az amerikai tévékből. Karen O’Connor, az ambiciózus riporternő évek múlva nekiindul megfejteni, hogy miért. Az elhibázott narráció – nem csak azt nem lehet tudni ki miért szólal meg, azt is csak találgatni lehet, ki beszél éppen – nem fel, hanem összerázza a nézőt. A minotaurus, amihez el kell jutni a film meglehetősen beláthatatlan labirintusában, persze az, hogy Karen mennyire érintett a testvérpár ügyében. Az út erotikus jeleneteken keresztül vezet (lévén, hogy e film erotikus thriller akarna lenni): mintha a sok vonzó, meztelen női testtel és a merész leszbikus jelenettel kérne elnézést Egoyan a gyengécske forgatókönyvért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8491