KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álmaim asszonya

Hirsch Tibor

Az Álmaim asszonya szelíden uszító mozidarab. „Nép, felekezet, faj”, valamint „lakosság egyes csoportjai” (BTK) helyett az egyik – a női – nem ellen kelt indulatokat. Egy órával a vetítés után a férfinéző valami semmiség miatt bele fog kötni partnernőjébe, csúnyán összevesznek, és nem fogják tudni, hogy miért. Nem baj, másnap, ha mégis kibékülnek, megint elmehetnek moziba, és megnézhetnek egy olyan filmet (van ilyen az aktuális kínálatban), melynek végére a hölgy kezecskéje szorul ökölbe, teljes joggal, legalábbis arra a világra vonatkozóan, ahol a dramaturgia ura éppen igazságot oszt.

Dúl a nemek harca. Követhető gazdasági életben és politikában, magasművészetben és filozófiában. Minthogy ez is egyike a fontosnak látszó ezredvégi csatasorozatoknak, természetes, hogy Hollywood is veszteget rá néhány népszerűsítő produkciót. Az Álmaim asszonya egyike a mozijainkban éppen futó-mozgó csataképeknek. Gyengécske olajnyomat.

A jelenség csak annyiban érdekes, hogy a férfi-producerek alkalmazásában álló férfirendezők eddig másfajta olajnyomatokkal válaszoltak a filmmel egyidős feminizmus hullámaira. Mindenekelőtt vígjátékokkal, melyben a fölényes férfiak aranyosan komolykodó nőket terelnek vissza a helyes útra. A mostani harc kegyetlenebb. E harcot popularizálni nem vígjátékokkal, hanem krimivel lehetséges. A férfiak már nem fölényesek, hanem kétségbeesettek. A sikeres építész például egyenesen duzzog, amikor kiderül, hogy felesége sose mond igazat. Egy hazugság, egy duzzogás-roham. A feleséget alakító Mädchen Amick el tudja érni, hogy a hazugság-építmény magával a nőiséggel lesz egylényegű, és ezt a férj, keserű kétségektől gyötörve, de méltányolja is: nyilván látta A vágy titokzatos tárgyát (Egyébként sem műveletlen: a post-yuppie korszak érzékeny lelkű sikerembere.)

Bizony, az új nőgyűlölő krimi alapjaiban más, mint a régi nőcsúfoló vígjáték. Vagy akár a nőgyűlölő krimi ős-variánsa. Hiszen például Humprey Bogart A máltai sólyomban végig megengedhette magának, hogy férfias maradjon. A mi építészünk viszont duzzog és kételkedik, szemrehány és lamentál. Aztán felrúgja a fair play szabályait. A döntő pillanatban csúnya és túl egyszerű csapdát állít. Tanulság: a nőgyűlölő hite szerint a női rafinéria ellen nőies rafinériával lehet harcolni. Nő-szubsztancia ellen nő-mimikrivel. Az olajnyomat hajdan chevalier-erényeket ábrázolt. Mostantól a lovagiatlanság dicsérete következik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/05 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=868