KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Végtelen éjszaka

Kovács Marcell

Endless Night – angol, 1971. Rendezte: Sidney Gilliat. Szereplők: Hayley Mills, Hywell Bennett, Britt Ekland. Forgalmazó: Caesar Film. 99 perc.

 

Nagy zsákmány a polcokat vizslató DVD-vadásznak a Végtelen éjszaka: a közhelyes cím és a semmitmondó borító igazi ínyencfalatot rejt. Sidney Gilliat 1971-ben készült lélektani krimije bizarr műfaji katyvasz sok meglepetéssel – egészében talán kevésbé meggyőző, de részleteiben számtalan izgalmat kínál. Agatha Christie-adaptáció, de sehol egy Miss Marple, sehol egy Poirot, az első meglepetés, hogy az írónő ritkaságszámba menő nyomozásmentes regényeinek egyike szolgált alapanyagul. Jó ideig még csak nem is bűnügyi a sztori, mintha egy hatvanas évekbeli angol kisrealista románc peregne enyhe szatirikus éllel, ám a léhűtő luxusautósofőr és az elbűvölő nagytőkés lány szerelmének meséje később egyre komorabb színekbe fordul. „Lesz, kit sorsa kéjre szán, s lesz, kit örök éjre szán” – William Blake versét a fátyolos tekintetű lány a család rákbeteg építészbarátjával énekli, közben egy boszorkány külsejű idős hölgy a szerelmi fészket sújtó régi átok legendájával riogat, és a frissen elkészült modernista csodapalotába lassacskán egy gótikus kísértetkastély fagyos hangulata költözik. Gilliat, aki forgatókönyvíróként Hitchcockkal is dolgozott, rafináltan borzongat, felvonultatja a műfajban kötelező praktikákat (gyermekkori traumák emlékképei, hagymázas látomások), de többnyire finom, alig észrevehető utalásokat használ, szempillantásnyi időre bevágott szubliminális kockái egyenesen láthatatlanok.

Extrák: Extrák helyett izgalmas fejtörővel kedveskedik nekünk a forgalmazó: vajon melyik filmből származik a borító hátoldalán látható kép? Kemény tengerparti tűzharcot látunk, szitává lyuggatott autók mögül torkolattüzek villannak. A Végtelen éjszaka kizárható.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9336