KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/március
• Zsugán István: Történetek idézőjelben Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Létay Vera: Hegedűs Zoltán (1912–1989)
• Koltai Ágnes: Gazdag szegények Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Gulyás Gyula: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Gulyás János: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Hegyi Gyula: Akinek ennyi jó kevés Túsztörténet
• Schubert Gusztáv: „...ki vagy a mennyekben” A dokumentátor
• Bársony Éva: Videóklip-mese Ismeretlen ismerős
• Csepeli György: Európa közepe Beszélgetés Elek Judittal
• Dobai Péter: Szorongó apagyilkos Szubjektív reflexiók Bernardo Bertolucci filmjeiről
• N. N.: Bernardo Bertolucci
• Csala Károly: Satyajit Ray, az író
• Gazdag Gyula: Pelemele filmek Cukorbébi
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Akik még szeretik a mozit Torino

• Ardai Zoltán: Mohammad-Reza él Nantes
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Az ördögűző
• Fáber András: Testek csábítása
• Nóvé Béla: A 29-es vágány
• Gáti Péter: Álmok a távoli útról
• Torma Tamás: Viharos hétfő
• Nóvé Béla: X-program
• Tamás Amaryllis: Amerikai gyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Rumba
• Molnár Péter: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa
• Zsenits Györgyi: Leó és Fred
KÖNYV
• Báron György: Golanra várva
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Gyászhír Prágából

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Afrika királynője

Kránicz Bence

The African Queen – amerikai, 1951. Rendezte: John Huston. Szereplők: Katharine Hepburn, Humphrey Bogart, Robert Morley. Forgalmazó: Cinetel. 105 perc.

A tekintélyes filmkritikus, James Agee 1950-ben terjedelmes portrét közölt John Hustonról a Life magazinban. A cikk készülte alatt összebarátkozott és közös munkába kezdett a rendezővel, aki maga ajánlotta a figyelmébe C. S. Forester romantikus kalandregényét. A korábban lírai hangú dokumentumfilmekkel is kísérletező Agee-nek az Afrika királynője volt az első hollywoodi megbízása forgatókönyvíróként, az adaptáció pedig méltán nemesedett klasszikussá.

A történet az I. világháború kitörése idején játszódik, német fennhatóság alatt álló afrikai vidéken. A németek támadása miatt Rose Sayer elveszíti misszionárius bátyját, bosszúvágya pedig arra indítja, hogy a címbeli hajó kapitányával, Charlie Allnuttal tartson az Ulanga folyó mentén, hogy végül megtorpedózhassák a császári erők hadihajóját. Ám Agee-t és Hustont elsősorban nem a háborús konfliktus érdekelte, hanem az a humoros és finom erotikájú epizódokban egyaránt bővelkedő utazás, melynek során a bigottan vallásos vénkisasszony és az alkoholista, életunt férfi egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Míg az eredeti regény elsősorban Rose karakterének – szexuális értelemben is vett – felszabadulását állítja a középpontba, addig a filmváltozat egyenrangú partnerként kezeli a két figurát. Hepburnnek és Bogartnak pedig egy-egy gesztus vagy tekintet is elég hozzá, hogy megmutassák, a két korosodó, kiábrándult embernek nincs több esélye, egymás számára a boldogság utolsó lehetőségét jelentik.

Kalandtörténet helyett így egzotikus kulisszák között bonyolódó, enyhén melankolikus színezetű romantikus komédiát láthatunk. Noha Hustontól alapvetően távol állt a műfaj, az Afrika királynője hőseit is a rá jellemző éleslátó bölcsességgel vizsgálta, a szerelmesek jellemrajza felér a Sierra Madre kincse vagy az Aszfaltdzsungel karaktertanulmányaival. Agee pedig igyekezett minél inkább meseszerűvé formálni az alapanyagot: ahogy Rose és Allnut számára megszűnik a külvilág, úgy idézik fel a nézőben az első emberpár képét, míg a burjánzó dzsungel édenkertté változik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12165