KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/március
• Zsugán István: Történetek idézőjelben Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Létay Vera: Hegedűs Zoltán (1912–1989)
• Koltai Ágnes: Gazdag szegények Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Gulyás Gyula: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Gulyás János: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Hegyi Gyula: Akinek ennyi jó kevés Túsztörténet
• Schubert Gusztáv: „...ki vagy a mennyekben” A dokumentátor
• Bársony Éva: Videóklip-mese Ismeretlen ismerős
• Csepeli György: Európa közepe Beszélgetés Elek Judittal
• Dobai Péter: Szorongó apagyilkos Szubjektív reflexiók Bernardo Bertolucci filmjeiről
• N. N.: Bernardo Bertolucci
• Csala Károly: Satyajit Ray, az író
• Gazdag Gyula: Pelemele filmek Cukorbébi
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Akik még szeretik a mozit Torino

• Ardai Zoltán: Mohammad-Reza él Nantes
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Az ördögűző
• Fáber András: Testek csábítása
• Nóvé Béla: A 29-es vágány
• Gáti Péter: Álmok a távoli útról
• Torma Tamás: Viharos hétfő
• Nóvé Béla: X-program
• Tamás Amaryllis: Amerikai gyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Rumba
• Molnár Péter: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa
• Zsenits Györgyi: Leó és Fred
KÖNYV
• Báron György: Golanra várva
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Gyászhír Prágából

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Beépülve – Az Escobar-ügy

Kovács Patrik

The Infiltrator – amerikai, 2016. Rendezte: Brad Furman. Szereplők: Bryan Cranston, John Leguizamo, Diane Kruger. Forgalmazó: Budapest Film. 127 perc.

 

Robert Mazur, az amerikai vámhivatal ügynöke a nyolcvanas években mélyen beépült a kolumbiai drogkartellek és az általuk vezérelt magánbankok működtette pénzmosó-paradicsomba, s Bob Musella fedőnéven aláaknázta a kiterjedt bűnszervezetet, számos alvilági oligarchát juttatva rács mögé. E szenzációs leleplezés krónikája a Beépülve – Az Escobar-ügy.

Brad Furman friss rendezése adós marad a hiteles miliőrajzzal (olyan zeneszámok is megszólalnak a hangsávon, melyek még meg sem jelentek 1985-ben, amikor a cselekmény játszódik), és meglehetős rugalmasan kezeli a tényeket (elhallgatja például, hogy Mazur mellett számos más ügynök is dolgozott az ügyön). Utóbbi azonban bocsánatos bűn, hiszen éppen a fiktív cselekményelemek a film csúcsmomentumai, különösen azok az anekdotikus epizódok, melyek azt hivatottak megvilágítani, hogy miként deformálja a főhős személyiségét a nem épp veszélytelen kettős játszma (az éttermi jelenet, melyben Mazurből neje szeme láttára előtör a fehérgalléros pszichopata, sziporkázó írói lelemény). Ilyenekből viszont sajnos relatíve kevés akad, és a legnagyszerűbb pillanatok (a fergeteges nyitány vagy a rendhagyó vuduszertartás szcénája) inkább spontán ötletek eredményei, érdemben nem sokat adnak hozzá a szüzséhez. A cselekményszerkezet egyébként sem eléggé letisztult, Furmant és forgatókönyvíróját gyakran elragadja a szertelen adomázó kedv: jórészt hanyagul egymáshoz illesztett, ámde színes mozaikokból építkeznek. Ambícióik pedig túl merészek: egyszerre kívánják felvázolni a hős emberi és szakmai portréját, s még általános korképpel is szolgálni – főként az amerikai gazdaság és a bankrendszert is korrumpáló drogkereskedelem kölcsönös függő viszonyáról hallunk bölcs tételmondatokat –, ám egyik célt sem tudják maradéktalanul teljesíteni.

Bryan Cranston személyében viszont sikerült olyan színészt megnyerni a főszerepre, aki impozáns jelenlétével sokat javít a mérlegen; voltaképpen ő a Beépülve tartópillére, sőt mintha az egész koncepciót az ő jutalomjátékára szabták volna. Cranston teszi életképessé a film kevert hangnemét is: nemcsak drámai fronton remekel, de a hol játékosan provokatív, hol éjfekete humorból fakadó ziccereket sem hagyja ki. A Totál szívás kultszéria egykori Heisenbergje ismét bebizonyítja, hogy ezerarcú tehetség – hiszen még e könnyűsúlyú bűnfilmet is megmenti a feledéstől.

Extrák: Nincsenek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13040