KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/március
• Zsugán István: Történetek idézőjelben Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Létay Vera: Hegedűs Zoltán (1912–1989)
• Koltai Ágnes: Gazdag szegények Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Gulyás Gyula: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Gulyás János: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Hegyi Gyula: Akinek ennyi jó kevés Túsztörténet
• Schubert Gusztáv: „...ki vagy a mennyekben” A dokumentátor
• Bársony Éva: Videóklip-mese Ismeretlen ismerős
• Csepeli György: Európa közepe Beszélgetés Elek Judittal
• Dobai Péter: Szorongó apagyilkos Szubjektív reflexiók Bernardo Bertolucci filmjeiről
• N. N.: Bernardo Bertolucci
• Csala Károly: Satyajit Ray, az író
• Gazdag Gyula: Pelemele filmek Cukorbébi
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Akik még szeretik a mozit Torino

• Ardai Zoltán: Mohammad-Reza él Nantes
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Az ördögűző
• Fáber András: Testek csábítása
• Nóvé Béla: A 29-es vágány
• Gáti Péter: Álmok a távoli útról
• Torma Tamás: Viharos hétfő
• Nóvé Béla: X-program
• Tamás Amaryllis: Amerikai gyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Rumba
• Molnár Péter: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa
• Zsenits Györgyi: Leó és Fred
KÖNYV
• Báron György: Golanra várva
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Gyászhír Prágából

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kidobós

Pápai Zsolt

 

A hollywoodi vígjátékok egyik gyakran előrángatott alfajában az alkotók sportfilmekbe bújtatva igyekeznek megidézni az amerikai álmot. Arról a filmfajtáról van szó, amelyben a kis tehetségű, nagy szívű csipet csapat áldozatos ügyetlenkedésével sorra leradírozza a pályáról a lényegesen képzettebb, ámde simlis figurákból álló riválisokat, és elhódítja a kupát, mit több, a társaság vezéregyénisége bónuszként álmai nőjének kezét is elnyeri. Általában Kerge kacsák-típusú marhaságok sülnek ki az efféle történetekből, de – szinte hihetetlen – esetenként egy-egy üdítőbb mozidarab is becsúszik.

Ehhez azonban humorérzék kell, márpedig a rutinos amerikai vígjáték-rendezők képességei deficitesek e tekintetben. Szerencsére a Kidobóst direktorként és forgatókönyvíróként is jegyző, elsőfilmes Rawson Marshall Thurber különbözik e veteránoktól, hiszen nemcsak jó a humora, de hajlamos néminemű (ön)iróniára is, ez utóbbi segíti őt abban, hogy derék posztmodern szerzőket megszégyenítő módon játsszon el a megcélzott műfaj néhány paneljével, és töltse meg invencióval a közhelydramaturgiát. A vékonyka sztori sok meglepetést nem ígér, hiszen a korábbi sportvígjátékokhoz képest csupán annyi újdonsággal bír, hogy nem az amerikai foci, a hoki vagy a baseball, hanem az elemi iskolákban nálunk is méltán népszerű kidobós játék áll a középpontjában. A karakterek és a gegek viszont igen eredetiek: több olyan jelenet is akad a filmben, amelyekhez hasonlóakra Chris Columbus és a vele rokon kapacitású rendezők egy egész életművet építettek fel. A Kidobós hamisítatlan B-ligás mozi, mégis az év egyik nagy vígjátéksikere lett Amerikában. Kérdés, hogy azért, mert annyira bárgyú, vagy azért, mert annyira szellemes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2409