KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/március
• Zsugán István: Történetek idézőjelben Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Létay Vera: Hegedűs Zoltán (1912–1989)
• Koltai Ágnes: Gazdag szegények Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Gulyás Gyula: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Gulyás János: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Hegyi Gyula: Akinek ennyi jó kevés Túsztörténet
• Schubert Gusztáv: „...ki vagy a mennyekben” A dokumentátor
• Bársony Éva: Videóklip-mese Ismeretlen ismerős
• Csepeli György: Európa közepe Beszélgetés Elek Judittal
• Dobai Péter: Szorongó apagyilkos Szubjektív reflexiók Bernardo Bertolucci filmjeiről
• N. N.: Bernardo Bertolucci
• Csala Károly: Satyajit Ray, az író
• Gazdag Gyula: Pelemele filmek Cukorbébi
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Akik még szeretik a mozit Torino

• Ardai Zoltán: Mohammad-Reza él Nantes
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Az ördögűző
• Fáber András: Testek csábítása
• Nóvé Béla: A 29-es vágány
• Gáti Péter: Álmok a távoli útról
• Torma Tamás: Viharos hétfő
• Nóvé Béla: X-program
• Tamás Amaryllis: Amerikai gyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Rumba
• Molnár Péter: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa
• Zsenits Györgyi: Leó és Fred
KÖNYV
• Báron György: Golanra várva
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Gyászhír Prágából

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Fehéri Tamás (1927–2002)

Zelki János

 

A XX. század második felét végigfilmezte. Már húszévesen a MAFIRT-nál, majd a MOKÉP-nél dolgozott, a Főiskolán operatőrnek tanult. A Magyar Filmhíradó munkatársaként ezernél több filmriportot készített, az volt a dolga mindig, hogy ott legyen, ahol épp történik valami. Ezt igen meg lehet szeretni, és talán valóban úgy van, ahogyan sok (játék)filmestől hallani: ha nagyobb lenne a respektje a dokumentumfilmezésnek, ha ismertséget, megélhetést is nyújtana, kevesen hagynának föl vele, hogy helyette írók, producerek, kuratóriumok igényei közt lavírozva próbáljanak „igazit” alkotni valósnak látszó fikciókból. De nem: sem ismertséget, sem megélhetést nem nyújt, el is hagyják a tehetséges filmesek rendre – és meg lehet érteni őket. Aki viszont marad, az tudja: mindig többet ad, mint amennyit kapni fog.

Fehéri Tamás nemcsak maradt, hanem mániája lett, hogy másoknak is kedvet csináljon a maradáshoz. A Fórum Film Alapítvány létrehozásával olyan dokumentumfilm-műhelyt épített föl, ahol egyszeriben otthon érezhette magát bárki, aki egy ötlettel, félig kész filmtervvel bekopogott. Mindjárt az első alkalommal. „Csináld meg!” – mondta, s a feltételeket előteremtette hozzá. Meg lehetett csinálni, tudva, hogy alig várja a film elkészültét, tudva, hogy bár az ő egzisztenciája is a film sikerétől függ – soha nem fog egy szóval sem beleszólni. Tíz esztendő alatt 170 dokumentumfilm készült a Fórum Film gyártásában.

Most még nem lehet tudni pontosan, mi lesz, csak azt, hogy eztán nehezebb lesz. Minden szempontból. A régóta kínzó, mégis váratlanul elhatalmasodott betegséggel szemben, úgy látszik, nem volt mit tenni. Fehéri Tamás fél évvel 75. születésnapja előtt meghalt. Örökségét ránk hagyta: csinálni kell tovább.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2535