KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/március
• Zsugán István: Történetek idézőjelben Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Létay Vera: Hegedűs Zoltán (1912–1989)
• Koltai Ágnes: Gazdag szegények Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Gulyás Gyula: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Gulyás János: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Hegyi Gyula: Akinek ennyi jó kevés Túsztörténet
• Schubert Gusztáv: „...ki vagy a mennyekben” A dokumentátor
• Bársony Éva: Videóklip-mese Ismeretlen ismerős
• Csepeli György: Európa közepe Beszélgetés Elek Judittal
• Dobai Péter: Szorongó apagyilkos Szubjektív reflexiók Bernardo Bertolucci filmjeiről
• N. N.: Bernardo Bertolucci
• Csala Károly: Satyajit Ray, az író
• Gazdag Gyula: Pelemele filmek Cukorbébi
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Akik még szeretik a mozit Torino

• Ardai Zoltán: Mohammad-Reza él Nantes
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Az ördögűző
• Fáber András: Testek csábítása
• Nóvé Béla: A 29-es vágány
• Gáti Péter: Álmok a távoli útról
• Torma Tamás: Viharos hétfő
• Nóvé Béla: X-program
• Tamás Amaryllis: Amerikai gyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Rumba
• Molnár Péter: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa
• Zsenits Györgyi: Leó és Fred
KÖNYV
• Báron György: Golanra várva
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Gyászhír Prágából

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Pillanat/Kép

Test-Tér és Test-Tár

Halász Tamás

Grunwalsky Ferenc fotókiállítása a Kortárs Művészeti Múzeumban.

 

Grunwalsky, a rendező és Grunwalsky, az operator a szokatlan kivágatok mestere. A megnyitó felé igyekezvén a Roncsfilm kockáit idéztem fel: a helyzetekbe váratlan percben, váratlan szögből belépő kamera rögzítette képet. Az indokolt és szervesen beépülő váratlanság és meghökkentés élményét egy-egy jelenet után.

A múzeum hatalmas tere tele Ladányi Andreával, a csarnokban kanyarodó lépcsősor és a márványpadló pedig a táncosnő és társulata színpadává alakul át.

A sokadik kört rovom a tárlaton. Az első benyomás: nem érzékelem, hogy ez a sok kép egyazon embert ábrázolja. Hogy egyáltalán ábrázolni szándékozik az egyest. Ez a tárlatanyag az általánost ünnepli a ragyogó táncos testét ünnepelve. Ladányi Andrea porcikái a (szlovák) komáromi erőd óriás labirintusának lepusztult termeiben láthatók. Grunwalsky portrét készített teste minden négyzetcentiméteréről. Emberleltárt a testúrnőről szürke és okker falak előtt. A felmart, az enyészetben visszatalajosodó padlaton. Egy-egy képen kipillanthatunk a vastagfalú vedlett vermekből az anyatermészetre. Ligetes facsoportok fürdenek a fényben. A beltérbe tévedő napsugárban, máskor éjszakai razziát idéző reflektorvilágnál látható az Ember csupasz, máskor átlátszó fólia lapította teste.

Grunwalsky enteriőrjei semlegesek, a testet csak lepusztult felületek veszik körül. Minden egyes kép a nagy egymásra találás élményét sugározza: a fényképész örömét leli tárgyában és birtokba veszi azt. Újabb és újabb, gyakran egymástól alig eltérő képeken látjuk lefegyverző közelségből a közegéből kiemelt, táncoló testet.

Táncost fényképezni általában két helyszínen szokás: működés közben a színpadon, vagy – egyre gyakrabban – minden igényt kielégítő muteremben, ahol mintegy laboratóriumi körülmények között csiszolható tovább a látvány, mindennemű esetlegesség kiiktatásával. Grunwalsky kiemeli a megszokott közegből a táncosnő alakját. Nem természeti térbe helyezi, ahol a hatvanas években született japán irányzat, a butoh mesterei dolgoztak. Ez nem plain air.

Ember alkotta hely a fényképkészítés színtere.

Ladányi teste mindent tud: képzett szerkezet és organikus líra. Lankadatlan figyelmet ébreszt térben és síkban egyaránt. Megmutatkozásában partner a fényképész, aki csodálatát a képekben is érzékelteti. A táncosnő teste néhol egészen közelről látható: vállai lankái, bordái völgyei a képeken. Máskor „csak” apró, kalligrafikus jel a térben, vagy vetett árnyék a töredezett padlón, az ablakon beömlő, elnyúló fénnyel keretezve. Modell, múzsa és mester. Grunwalsky lebilincselő sorozata egyszerre érett és úttörő jelenség a hazai táncfotózás műfajában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4516