KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/március
• Zsugán István: Történetek idézőjelben Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Létay Vera: Hegedűs Zoltán (1912–1989)
• Koltai Ágnes: Gazdag szegények Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Gulyás Gyula: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Gulyás János: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Hegyi Gyula: Akinek ennyi jó kevés Túsztörténet
• Schubert Gusztáv: „...ki vagy a mennyekben” A dokumentátor
• Bársony Éva: Videóklip-mese Ismeretlen ismerős
• Csepeli György: Európa közepe Beszélgetés Elek Judittal
• Dobai Péter: Szorongó apagyilkos Szubjektív reflexiók Bernardo Bertolucci filmjeiről
• N. N.: Bernardo Bertolucci
• Csala Károly: Satyajit Ray, az író
• Gazdag Gyula: Pelemele filmek Cukorbébi
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Akik még szeretik a mozit Torino

• Ardai Zoltán: Mohammad-Reza él Nantes
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Az ördögűző
• Fáber András: Testek csábítása
• Nóvé Béla: A 29-es vágány
• Gáti Péter: Álmok a távoli útról
• Torma Tamás: Viharos hétfő
• Nóvé Béla: X-program
• Tamás Amaryllis: Amerikai gyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Rumba
• Molnár Péter: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa
• Zsenits Györgyi: Leó és Fred
KÖNYV
• Báron György: Golanra várva
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Gyászhír Prágából

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A pokol angyala

Schubert Gusztáv

Az ember azt hinné, vérbeli színésznek a spionszerep jutalomjáték. Duplán alakoskodhat, színlelheti még a színlelést is. „Álmomban kettős ügynök voltam, és játszottam egymással” – mondhatná Charlie Sheen, de nem mondja, mert leginkább összeszorított szájjal hallgat, szúrós tekintettel mered maga elé. Tiszta apja. Csakazért se színészkedik.

Kínzócölöpös jelenetekhez ideális alkat, egy briliáns FBI-ügynök szerepéhez, aki a valóságban (a Pokol angyala „true story”) egy motorosbanda kétszáz tagját buktatta le azzal, hogy hozzájuk megtévesztésig hasonulva hónapokig élt közöttük, kimondottan hendikep. Ettől ugyan még lehetne a filmből nagy durranás, Rendőrakadémia XII. De hát ez egy komoly, vérfagylaló műalkotás (még a mélylélektan is belé van keverve), nem tréfadolog.

Már az ügynök első lépésein sejthető, nagy fogás van készülőben: sötét bárokban sündörög, kétes alakokhoz dörgölődzik. „A Phoenix-i Sakálokat keresem, narkós-zsaru vagyok, mesterségem címere F. B. I.” Még jó, hogy a titkos ágens találkozik egy öreg motorossal, akinek van humorérzéke, és átlát a szitán: „Hülyéskedöl? Ha narkós-zsaru volnál, nem mondanád meg, hogy narkós-zsaru vagy.” Szabad az út a nemeslelkű bandafőnökig.

És így tovább… a szigorúan titkos ügynök, hála a tökéletes álcának (Harley Davidson, címeres dzseki, fekete szemüveg, bőrgatyó) bántatlanul gördülhet a megnyugtató végkifejletig. Én meg mindhiába várom, hogy lebuktassa a penge száj, meg a szúrós tekintet, és körbevegyék a pokol angyalai: „Hé, emberek, gyüjjetek ide, ez itten Charlie Sheen! Te, öreg, aggyá mán egy ótógrammot, az asszon odáig vóna.”

Én kevésbé: még a Stanislaw Mikulskimat sem cserélném el érte, Stirlitzről nem is beszélve.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=781