KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/március
• Zsugán István: Történetek idézőjelben Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Létay Vera: Hegedűs Zoltán (1912–1989)
• Koltai Ágnes: Gazdag szegények Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Gulyás Gyula: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Gulyás János: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Hegyi Gyula: Akinek ennyi jó kevés Túsztörténet
• Schubert Gusztáv: „...ki vagy a mennyekben” A dokumentátor
• Bársony Éva: Videóklip-mese Ismeretlen ismerős
• Csepeli György: Európa közepe Beszélgetés Elek Judittal
• Dobai Péter: Szorongó apagyilkos Szubjektív reflexiók Bernardo Bertolucci filmjeiről
• N. N.: Bernardo Bertolucci
• Csala Károly: Satyajit Ray, az író
• Gazdag Gyula: Pelemele filmek Cukorbébi
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Akik még szeretik a mozit Torino

• Ardai Zoltán: Mohammad-Reza él Nantes
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Az ördögűző
• Fáber András: Testek csábítása
• Nóvé Béla: A 29-es vágány
• Gáti Péter: Álmok a távoli útról
• Torma Tamás: Viharos hétfő
• Nóvé Béla: X-program
• Tamás Amaryllis: Amerikai gyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Rumba
• Molnár Péter: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa
• Zsenits Györgyi: Leó és Fred
KÖNYV
• Báron György: Golanra várva
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Gyászhír Prágából

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Csakugyan lopott-e Saint-Just?

Lukácsy Sándor

 

Csakugyan lopott-e Saint-Just? Tettenérés esete nem forog fenn. De tökéletes alibije sincs.

Marie Lenéru, a derék süketnéma lány, aki 1906-ban rokonszenvező monográfiát irt Saint-Justről, tucatnyi lapon tette közzé a lopás aktáit. Charles Vellay és Albert Ollivier szerint ezek hamisítványok; Saint-Just nem lophatott ezért meg azért... Igen ám, de azt is számosan bizonygatták, hogy Saint-Justnek nem lehetett botrányos viszonya egy férjes asszonnyal, míg aztán egyszer csak előkerültek Saint-Just kéziratai, melyekből kiderült, hogy bizony volt, haj aj!... Egyébként: Vellay és Ollivier aprólékos gonddal védelmezték Saint-Just magánemberi becsületét a lopás vádja ellenében, de nagyvonalúan kiszolgáltatták a rágalomnak politikai becsületét: hitelesnek fogadták el Saint-Just apokrif beszédét, amely – ha valóban elmondta volna a Konvent előtt – gátlástalan és sötét politikai bűnszövetkezet fejének tüntetné fel; elfogadták annak ellenére, hogy a beszéd koholmány voltát Mathiez réges-rég bebizonyította. Ezek után a két francia szerzőt, akire Bajomi Lázár Endre hivatkozik, hamisítás ügyében nem tarthatom megbízható szakértőnek. Inkább hajlok – többek közt – Jean Gratien véleményére, aki Saint-Justben a világtörténelemnek Jézus óta legnagyobb alakját tisztelte, azzal együtt, hogy szerinte is engedély nélkül csomagolta be a mama ezüstkanalait.

Mint Voltaire a porosz király ezüstneműjét...

 

Lukácsy Sándor

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7927