KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/március
• Zsugán István: Történetek idézőjelben Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Létay Vera: Hegedűs Zoltán (1912–1989)
• Koltai Ágnes: Gazdag szegények Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Gulyás Gyula: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Gulyás János: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Hegyi Gyula: Akinek ennyi jó kevés Túsztörténet
• Schubert Gusztáv: „...ki vagy a mennyekben” A dokumentátor
• Bársony Éva: Videóklip-mese Ismeretlen ismerős
• Csepeli György: Európa közepe Beszélgetés Elek Judittal
• Dobai Péter: Szorongó apagyilkos Szubjektív reflexiók Bernardo Bertolucci filmjeiről
• N. N.: Bernardo Bertolucci
• Csala Károly: Satyajit Ray, az író
• Gazdag Gyula: Pelemele filmek Cukorbébi
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Akik még szeretik a mozit Torino

• Ardai Zoltán: Mohammad-Reza él Nantes
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Az ördögűző
• Fáber András: Testek csábítása
• Nóvé Béla: A 29-es vágány
• Gáti Péter: Álmok a távoli útról
• Torma Tamás: Viharos hétfő
• Nóvé Béla: X-program
• Tamás Amaryllis: Amerikai gyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Rumba
• Molnár Péter: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa
• Zsenits Györgyi: Leó és Fred
KÖNYV
• Báron György: Golanra várva
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Gyászhír Prágából

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Camilla

Nagy Gergely

Csináljunk filmet a művészekről! Milyenek a művészek? Gyötrődőek! Érdekesek! Őszinték! Freda, a lány, legyen mondjuk zeneszerző. Igaz, hogy a közelieknél látszik, úgy áll a hangszer a kezében, mintha élete első óráját venné a zeneiskolában, oda a kávéskanállal adagolt kisrealizmusunk, de sebaj. Vincent, a fiú meg legyen grafikus, igen, ez nagyszerű. Salátakészítés közben, a tengerparti házban, ahová visszavonulnak, hogy kapcsolatukat rendezzék, elcseveghetnek a művészsorsról. Freda zenéire nem fogékony a külvilág, talán a töltés hiányzik belőlük, az élményanyag, valami művészi pokoljárás-féle. Ez így nem fogalmazódik meg, inkább csak egy női magazin lelki tanácsadó rovatának szintjén vetődik fel, de kiindulópontként ennyi is elég. A szomszéd nyaralóban idős hegedűművésznő él, napi legalább tizenkét órában, kigyúlt tekintettel beszél Brahmsról, egy régi koncertről, ahol az ő előadását ünnepelte a publikum. Igazi művész ez az asszony! Vagy ha nem is, legalább egy valamelyest igazi, szerethető ember a filmben. Jessica Tandynek, utolsó filmjében afféle Messiás szerepet szántak az alkotók, ő szabadítja fel Fredát, hogy ő is igazi művész lehessen. Ketten vágnak neki az útnak, Toronto felé igyekeznek, hogy meghallgassák a Brahms-koncertet. Innentől kedélyes vakációs kalandfilmmé válik a lírai önreflexiónak indult hollywoodi példabeszéd. Milyen szép, ahogy száz kalandon át egymásra lelnek emberek, rátalálnak az igaz, művészi útra, meglelik önmagukat. Tényleg az volna, ha nem papírmasé figurákat látnánk már megint. Tarzan-filmek, Rocky-filmek, űr-, autós- és ejtőernyős filmek után most itt vannak a művészfilmek. Művészek kalandjai színes, szélesvásznúban. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Aki pedig teljesen hülye, annak Hollywoodba?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=848