KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/április
FILMSZEMLE
• Konrád György: Ideje van a kimondásnak és ideje van a formálásnak Filmszemle-margináliák
• Szabó Miklós: Magyar Gulag-monográfia Recsk, 1950 – 1953. Egy titkos kényszermunkatábor története
• Szemadám György: „Nem csinálunk semmit, ami szellemes!” Beszélgetés Enyedi Ildikó első nagyjátékfilmjeiből
• Ardai Zoltán: Élőt a holttal Az új földesúr
• Koltai Tamás: Love mese Piroska és a farkas
• Báron György: Fáktól az erdőt Vadon

• Papp Zsolt: Tilos tiltani Beszélgetés Daniel Cohn-Bendittel
• N. N.: 1968. eseménynaptárából
• Háy Gyula: Születtem 1900-ban Önéletrajzi részletek
• Dániel Ferenc: Világvégi próféciák Werner Herzog és a misztika
• Koltai Ágnes: A western Marx Károlya? Vol egyszer egy Amerika-mítosz
• N. N.: Sergio Leone filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nóvé Béla: Esőember
• Koltai Ágnes: Robinzonád avagy az én angol nagyapám
• Szilágyi G. Gábor: Csillagember
• Molnár Péter: A nyolc szamuráj legendája
• Faragó Zsuzsa: Krízis
• Tamás Amaryllis: Matador
• Nagy Zsolt: Éjszakai motorosok
• Nóvé Béla: K.O.-ra ítélve
KÖNYV
• Csala Károly: Lazán és szorosan Filmbarátok Kiskönyvtára
KRÓNIKA
• N. N.: Alapítvány: A Magyar Film Múltja és Jövője
• N. N.: Közlemény
• N. N.: Pályázat

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A vonat

Pápai Zsolt

The Train – francia–olasz–amerikai, 1964. Rendezte: John Frankenheimer. Szereplők: Burt Lancaster, Paul Scofield, Jeanne Moreau. Forgalmazó: Fantasy Film. 128 perc.

A II.világháború alatti francia ellenállás is csak egy fényesre suvickolt mítosz a XX. századból, amit részben a filmipar népszerűsített és népszerűsít ma is. A francia mellett a hollywoodi ipar: míg az ellenállásról több millió folyóméternyi film készült már, a náci-kollaboráns Franciaországról valami oknál fogva jóval kevesebb. Nehezen képzelhető el keményebb feladat egy rendező számára, mint filmet forgatni a francia ellenállásról a hatvanas évek Hollywoodjában: egy igencsak egysíkú megközelítést igénylő témát feldogozni egy stílustörténetileg fenemód szürke, mindenfajta formajátékot tiltó korszakban. John Frankenheimer megfelel a kihívásnak, és úgy mondja fel a kötelező leckét a háborús viszonyokról, úgy használja a sztereotípiákat a németekről és a franciákról, hogy közben mázsás drámai súlyt kölcsönöz a történetnek. Máig érvényes és formanyelvében is megkapó sztorit tálal a hatvanas évek ábrázolástechnikai és történetmesélési sémáinak kényszerzubbonyában dolgozva.

Mi az értékesebb: az örökkévalóságnak címzett, nagybetűs művészet, vagy a gyorsan eliramló emberi élet? A világháború végén a nácik egy műkincsekkel megpakolt vonatot indítanak útnak Párizsból Németország felé, amit a vasutasoknak kellene megállítaniuk. A vasutasok főnöke, Labiche azonban, a fontolva ellenállás híveként, kezdetben nem kívánja emberei életét kockáztatni.

Frankenheimer végig a dokumentarista stílussal kacérkodik, ezzel szerencsésen elkerüli a patetizmus és a moralizálás aknáit. Az akciózásban verhetetlen, és stilárisan is izgalmassá teszi filmjét azzal, hogy néhol szigorú kamera-koreográfiájú hosszú beállításokat használ, sűrűn él alsó és felső kameraállásból vett felvételekkel, sőt variót és itt-ott, diszkréten, kézikamerát is bevet (például Labiche első hotelbéli megjelenésekor, a szűk folyosón; vagy a lesérült főhős második hotelbéli látogatásakor, a jelenet elején). Mindezek a megoldások különlegesnek számítottak a kor Hollywoodjában. A központi problémát vizualizáló, emblematikus zárósnitteket pedig lehetetlen feledni.

Extrák: Előzetes és filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10118