KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/április
FILMSZEMLE
• Konrád György: Ideje van a kimondásnak és ideje van a formálásnak Filmszemle-margináliák
• Szabó Miklós: Magyar Gulag-monográfia Recsk, 1950 – 1953. Egy titkos kényszermunkatábor története
• Szemadám György: „Nem csinálunk semmit, ami szellemes!” Beszélgetés Enyedi Ildikó első nagyjátékfilmjeiből
• Ardai Zoltán: Élőt a holttal Az új földesúr
• Koltai Tamás: Love mese Piroska és a farkas
• Báron György: Fáktól az erdőt Vadon

• Papp Zsolt: Tilos tiltani Beszélgetés Daniel Cohn-Bendittel
• N. N.: 1968. eseménynaptárából
• Háy Gyula: Születtem 1900-ban Önéletrajzi részletek
• Dániel Ferenc: Világvégi próféciák Werner Herzog és a misztika
• Koltai Ágnes: A western Marx Károlya? Vol egyszer egy Amerika-mítosz
• N. N.: Sergio Leone filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nóvé Béla: Esőember
• Koltai Ágnes: Robinzonád avagy az én angol nagyapám
• Szilágyi G. Gábor: Csillagember
• Molnár Péter: A nyolc szamuráj legendája
• Faragó Zsuzsa: Krízis
• Tamás Amaryllis: Matador
• Nagy Zsolt: Éjszakai motorosok
• Nóvé Béla: K.O.-ra ítélve
KÖNYV
• Csala Károly: Lazán és szorosan Filmbarátok Kiskönyvtára
KRÓNIKA
• N. N.: Alapítvány: A Magyar Film Múltja és Jövője
• N. N.: Közlemény
• N. N.: Pályázat

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ítélet

Mátyás Péter

 

1944-ben a megszállt Franciaországban Pierre Brossard, egy nácikkal kollaboráló katonatiszt kivégeztetett két zsidó foglyot. A háború végén sikerült megszöknie az igazságszolgáltatás elől, megbánta bűneit és évtizedekig álnéven bujkált különböző kolostorokban az egyház oltalma alatt. 1992-ben az Emberiség Elleni Háborús Bűnöket vizsgáló szervezet rátalált, megpróbálta elfogni és felelősségre vonni. Az ítélet a bűnös utáni hajszára koncentrál, háttérben az antiszemitizmus lappangó, fojtogató légkörével.

A forgatókönyvnek, amelyet Ronald Harwood (A zongorista) jegyez két gyenge pontja van. Az első Brossard ellentmondásos figurája. Először hidegvégű gyilkosként ismerjük meg, aki csak a pillanatot várja, amikor végezhet az őt követő férfival. Később gyenge, alázatos emberként látjuk viszont, aki térdenállva, a papok kezét csókolgatva könyörög bűnbocsánatért. Vezeklése azonban elmarad, a börtön helyett inkább az újabb gyilkosságot választja. A történet másik gyengéje a katolikus egyház zavaros szerepe Brossard bujtatásában, szökésének megszervezésében. Róma és a nácibarát gyilkos kézfogása indokolatlan, a homályos hatalmi játszmák sejtetése pedig a politikai thriller ingoványos útvesztőibe vezeti a nézőket. A zsidó–keresztény párbeszédnek nyilván nem használ a rendezés egyoldalú, előítéletes látásmódja. A film erénye kizárólag Michael Caine még mindig elsőrangú színészi teljesítménye, ám ő sem mentheti meg a filmet a hiteltelenség elhatalmasodó érzésétől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1613