KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/április
FILMSZEMLE
• Konrád György: Ideje van a kimondásnak és ideje van a formálásnak Filmszemle-margináliák
• Szabó Miklós: Magyar Gulag-monográfia Recsk, 1950 – 1953. Egy titkos kényszermunkatábor története
• Szemadám György: „Nem csinálunk semmit, ami szellemes!” Beszélgetés Enyedi Ildikó első nagyjátékfilmjeiből
• Ardai Zoltán: Élőt a holttal Az új földesúr
• Koltai Tamás: Love mese Piroska és a farkas
• Báron György: Fáktól az erdőt Vadon

• Papp Zsolt: Tilos tiltani Beszélgetés Daniel Cohn-Bendittel
• N. N.: 1968. eseménynaptárából
• Háy Gyula: Születtem 1900-ban Önéletrajzi részletek
• Dániel Ferenc: Világvégi próféciák Werner Herzog és a misztika
• Koltai Ágnes: A western Marx Károlya? Vol egyszer egy Amerika-mítosz
• N. N.: Sergio Leone filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nóvé Béla: Esőember
• Koltai Ágnes: Robinzonád avagy az én angol nagyapám
• Szilágyi G. Gábor: Csillagember
• Molnár Péter: A nyolc szamuráj legendája
• Faragó Zsuzsa: Krízis
• Tamás Amaryllis: Matador
• Nagy Zsolt: Éjszakai motorosok
• Nóvé Béla: K.O.-ra ítélve
KÖNYV
• Csala Károly: Lazán és szorosan Filmbarátok Kiskönyvtára
KRÓNIKA
• N. N.: Alapítvány: A Magyar Film Múltja és Jövője
• N. N.: Közlemény
• N. N.: Pályázat

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

New Jack City

Hegyi Gyula

 

Az amerikai „fekete filmek” új hulláma a gettóélet nyers és kegyetlen valóságát közvetíti nézőinek – a lehető legkevesebb hollywoodi cukormázzal. A filmkészítés persze mindig pénzbe kerül, és minél több pénzbe, annál valószínűbb, hogy a szinte dokumentarista nyerseséget jellegzetes álomgyári megoldások enyhítik. A New Jack City– e műfaj jellegzetes darabja – például őszintébb, mint egy átlagos „fehér” játékfilm, de már kommerszebb, mint a New York-i fekete gettóban játszódó amatőr és low-budget produkciók. Rendezője, Mario van Peebles dicséretes leleménnyel helyez a bűnügyi történetbe jellegzetesen dokumentarista ízű betéteket, melyekben a fekete gettó lakói mintegy a sztoritól függetlenül beszélnek sorsukról – elsősorban a kábítószerről, a „crack”-ről, amelynek utcai terjesztői és leggyakoribb áldozatai egyaránt feketék. A nagy leszámolások krimijét utcai pillanatképek szakítják meg, fekete srácok ülnek a lerobbant bérházak lépcsőin: néhány év, és a jövő gyilkosai és áldozatai egyaránt belőlük kerülnek majd ki. Némi agitatív szándék sem hiányzik a kábítószer-kereskedők ellen szerveződő utcai közösségek bemutatásából és a „városi folklór” képsoraiból.

Ezzel együtt a New Jack City krimi is, fekete zsaruk és fekete gengszeterek élethalálharcának látványos és érzelmes története. Tűz és tűzharc: égnek a gettó házai és ropog a gépfegyver, érzéki orgiákon mulat a fekete gengszter-elit, érzelmesen búcsúzik egymástól fekete gyilkos és fekete áldozata, és a fekete nyomozók végre letartóztatják a fekete főbűnöst, hogy ügyében fekete ügyésznő kérjen súlyos büntetést. Ezzel persze még nincs vége a filmnek, meglepetés következik... A New Jack City a fekete gettó és a hollywoodi álomgyár nagy mérkőzésének is felfogható: és az eredményt leginkább döntetlennek mondhatjuk. Érzékelünk valamit a gettó valóságából, de Hollywood mindenhatóságából is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4183