KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/április
FILMSZEMLE
• Konrád György: Ideje van a kimondásnak és ideje van a formálásnak Filmszemle-margináliák
• Szabó Miklós: Magyar Gulag-monográfia Recsk, 1950 – 1953. Egy titkos kényszermunkatábor története
• Szemadám György: „Nem csinálunk semmit, ami szellemes!” Beszélgetés Enyedi Ildikó első nagyjátékfilmjeiből
• Ardai Zoltán: Élőt a holttal Az új földesúr
• Koltai Tamás: Love mese Piroska és a farkas
• Báron György: Fáktól az erdőt Vadon

• Papp Zsolt: Tilos tiltani Beszélgetés Daniel Cohn-Bendittel
• N. N.: 1968. eseménynaptárából
• Háy Gyula: Születtem 1900-ban Önéletrajzi részletek
• Dániel Ferenc: Világvégi próféciák Werner Herzog és a misztika
• Koltai Ágnes: A western Marx Károlya? Vol egyszer egy Amerika-mítosz
• N. N.: Sergio Leone filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nóvé Béla: Esőember
• Koltai Ágnes: Robinzonád avagy az én angol nagyapám
• Szilágyi G. Gábor: Csillagember
• Molnár Péter: A nyolc szamuráj legendája
• Faragó Zsuzsa: Krízis
• Tamás Amaryllis: Matador
• Nagy Zsolt: Éjszakai motorosok
• Nóvé Béla: K.O.-ra ítélve
KÖNYV
• Csala Károly: Lazán és szorosan Filmbarátok Kiskönyvtára
KRÓNIKA
• N. N.: Alapítvány: A Magyar Film Múltja és Jövője
• N. N.: Közlemény
• N. N.: Pályázat

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Stadion akció

Schéry András

Nem tudok rájönni, mi vitte rá az animációs filmesként Oscar-díjjal is elismert Dušan Vukotićot, hogy játékfilmet rendezzen; Stadion akció című filmje láttán abban mindenesetre biztos vagyok, hogy nem az ellenállhatatlanul kikívánkozó egyéni mondanivaló.

Vukotić üzembiztos mesterségbeli tudással, a műfaj szabályait ismerve és tisztelve szabványos jugoszláv ellenállási filmet csinált, nem a „kalandos”, hanem az „igényes” fajtából; szerencséjére színészei elég jellegtelenek ahhoz, hogy ki ne lógjanak a nekik rendelt sémákból: van itt szegény sorsú, tisztaszemű s természetesen merész partizánakciót tervező gimnazista, jeges tekintetű és még jegesebb szívű usztasa, snájdig és persze gerinctelen tanár, hivatásának élő, tiszta emberségű és – mondanom se kell – meghurcolt tanár, félve, de mégiscsak a jó ügy mellé álló s hősként meghaló kisember s persze van egy egész gimnáziumi osztály, melynél nincs is hálásabb közeg a különféle típusok és magatartások repertóriumának szemléltetésére. Van továbbá diákszerelem, melyet kegyetlenül meggátol a faji és nemzetiségi gyűlölködés; s végül a nemrég még „felhőtlen diákéletüket” élő kamaszokban természetesen érvényesül a „magasabb erkölcsi elv”: felgyújtják az usztasák népmeggyőző akciójának színhelyéül szolgáló stadiont, amely az utolsó képeken roppant katartikusan lángol.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7696