KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Addig jár a korsó a kútra...

Harmat György

 

Az vagy, aminek néznek. Francois Pignon például jelentéktelen könyvelőcske, akinek élete romokban hever. Elvált, boldogtalan, ráadásul éppen most készülnek kirúgni a munkahelyéről. Új szomszédja (miután lebeszéli az öngyilkosságról) hajmeresztő ideával áll elő: híresztelje el magáról, hogy homoszexuális, így nem bocsájthatják el.

Az vagy, aminek néznek. E keserű élettapasztalatra Pignon akkor tesz szert, amikor „állásmentő” akciója sikerrel jár. Az óvszergyártó cég ugyanis nem veszélyeztetheti részben a melegekre épülő piacát egy diszkriminációs botránnyal, megtartja hát – méghozzá nagy becsben – a könyvelőjét. Azaz nem őt, hanem a szerepét: a „díszhomoszexuálist”.

Francis Veber író-rendező pompás alapötlete attól igazán komikus, hogy egy megszokott helyzetet fordít a visszájára: érvényesülése érdekében most nem egy homoszexuálisnak kell hamis identitást mutatnia, hanem egy talpig heteroszexuálisnak. Pignon egyébként nem is kényszerül másként viselkedni új „maszkjában”. Elég, hogy másnak hiszik. Veber végigkergeti hősét döntése számos következményén, fordulatok, félreértések egész halmazán, mindazonáltal a francia jellemkomédia nemes hagyományaira épít. Daniel Auteuil kiváló a látszatok fogságába került kisember szerepében. Depardieu pedig (aki már játszott homoszexuálist is Bertrand Blier Estélyi ruha című alkotásában) most egy sajátos átalakulás megmintázásában remekel: hogyan lesz egy homofób, sportőrült „vérmachóból” érzékeny, toleráns ember. Korántsem hibátlan Veber filmje, ám egészében véve mulatságos és elgondolkodtató: az vagy, aminek néznek?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3381