KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mission: Impossible

Mátyás Péter

Azonos címmel 1966 és 1973 között népszerű tévészéria futott az Egyesült Államokban. Mint egy interjúból kiderül, a sorozat a gyermek Tom Cruise kedvence volt. Hollywood egyik legkeresettebb színészének most lehetősége adódott a főhős újraformálására.

A moziváltozat a hidegháború utáni időszakban játszódik. Feketepiacra kerül egy lista, amely a világ legjobb titkosügynökeinek nevét tartalmazza. A Cruise vezette ügynökcsapat feladata a tolvajok kilétének kiderítése és a lista használatához szükséges kódokat tartalmazó számítógépes disc megszerzése. A cselekmény a fordulatok ellenére nem tartogat különösebb meglepetést, a végkifejlet előre megjósolható. A kémfilmek valamennyi kelléke felvonul itt: kettős ügynökök, szemüvegbe épített tévé-kamera, rejtett mikrofonok, felrobbanó autó, helikopteres üldözés. A film legfeszültebb akciójelenete a CIA főhadiszállásának többszörösen biztosított számítógépközpontjában játszódik, ahonnan a főhős a szellőzőberendezésen át leereszkedve próbálja meg ellopni a discet. Igaz, a jelenet ősmodelljét már láthattuk Jules Dassin 1964-es filmjében, a Topkapiban.

A kivitelezést Brian De Palmára bízták, aki az izgalmas beállítások, a dialógus nélküli cselekménysorok rendezésének mestere. A gyakorlott szem fel is fedezhet néhány rá jellemző megoldást, így például a több monitoron megjelenő osztott képmező vagy a szubjektív kamera használata a prágai fogadás jelenetében. Ennek ellenére a végeredmény nem több, mint egy jobb James Bond-film utánzata és Tom Cruise újabb kasszasikere. A cselekmény kiszámíthatóságán túl a karakterek sem túl érdekesek – kivételt csak Vanessa Redgrave által megformált bróker figurája jelent. Cruise akrobatikus mutatványain túl ezúttal intellektuálisan akar hatni a nézőkre, de ezt Sean Connery vagy Roger Moore jobban csinálták a 007-es szerepében.

E sorok írója csalódott. Brian De Palma jelentékeny filmkészítő, akitől három év hallgatás után mást vártam. Hírlik, hogy saját produkciójában újra forgat. Ha visszatalál a „szerzői” filmhez, talán visszatalál önmagához is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/09 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=346