KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szökevényvonat

Nagy Zsolt

 

Szokatlan alaphelyzet: japán ötlet alapján egy orosz rendező amerikai színészekkel készít filmet. A kultúrák keveredéséből akár izgalmasan eredeti művek is születhetnek. A kalandfilm és a lélektani dráma már nehezebben vegyíthető, kettős érzékenységet, kétféle rendezői tudást igényel.

Koncsalovszkij, aki emberábrázoló képességéről olyan művekkel tett bizonyságot, mint Az első tanító vagy a Szibériáda, a jelek szerint nem tudott, nem akart teljesen kibújni a bőréből, megpróbálta fegyintézetből menekülő hőseit a kalandfilmben megszokottnál árnyaltabban ábrázolni. A végeredmény nem győz meg arról, hogy ezt kellett tennie: a kalandos történetet meg-megakasztja a lélekelemző szándék, az emberi dráma kibontakozásának viszont a kalandfilm kötelező sablonjai állják útját. Ha ez a film mégis kiemelkedik az akciófilmek áradatából, az csakis annak köszönhető, hogy Koncsalovszkij a messziről jött ember ártatlanságával csodálkozik rá az amerikai társadalmat átható végletes, nemes és nemtelen indulatokat szülő individualizmusra. Végzetes, elszabadult indulatokat, rögeszmés céltudatosságot, halálos virtuskodást, az életet egyetlen hatalmas párviadalnak tekintő eltorzult értékrendet állít elénk a rendező. Olyan szuggesztíven, nagy láttató erővel, hogy elhisszük neki: ez (is) Amerika.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/08 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4971