KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vera és a férfilátogatók

Kapecz Zsuzsa

A film eredeti címe: „Leányszállás magányosoknak”. Félő, hogy a közönség egy része már a megtévesztő címváltoztatás miatt csalódni fog; az, aki sikamlós jeleneteket vagy bordélyházi helyszínt vár, bizonyosan. Ennek a filmnek a szereplői egy textilgyár lányszállásának lakói. A cselekménye nem több, mint hogy a lakók közül egy, a mások magányát is átérző Vera, megpróbál sorra férjet keríteni barátnőinek, és végül aztán ő is feleség lesz; természetesen a nőgyűlölő gondnok veszi el. A film műfaja, a szovjet bírálatok meghatározása szerint „igazi lírai vígjáték”. „Az alkotók nem kívánják művészi elemzésnek alávetni a demográfiai problémákat. Javukra írhatjuk, hogy nagyon kedves filmet hoztak létre… hangsúlyozzák a közösség életformáló jelentőségét… megható a film emberi melegsége. A kritikusok és a publikum túlzottan piszkálódó része, igaz, előveheti majd gúnyosan a készítőit… hogy miért éppen Vera vállalta magára mások sorsának elrendezését…” (Szovjetszkaja Kultúra, 84. március 20., Lityeraturnaja Gazeta 84. április 15.) A jószándék, sajnos, nem elég a művészethez. A téma korábbi feldolgozói közül többen tartalmasabb, szebb filmeket forgattak, és a nagy előzmény, az Egy szöszi szerelme (Forman) még kedvességben sem marad le.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6153