KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szerelem csapdája

Harmat György

A film főcímén az egyik forgatókönyvíróként Luis Alcoriza, a neves mexikói rendező nevét olvasva várakozások ébrednek bennünk: sajátos szemléletre, iróniára számítunk. Hiába. (Alcoriza filmjei közül egyébként a Baljóslatot vetítették nálunk, az Autós hétvégét pedig a Filmmúzeum mutatta be.) A szerelem csapdája bárhol készülhetett volna, a szokványos tévésorozatokra emlékeztet. Vonakodás nélkül asszisztáljuk végig: hogyan alakul át a szerelem a házasság jól berendezett, kisszerű, mindennapi poklocskájává; hogyan lesz a nőket kissé lekezelő, lezser latin szerető, a „férfias férfi”, az igazi macho gyomorfekélyes papucsférjjé. Bekukkantunk a viszonylagos jómódban élők anyagi problémáiba. Legszívesebben tanácsokat is adnánk, akárcsak az ismerőseinknek: baj lesz abból, ha a fiatalok összeköltöznek a két mamával, hiszen az anyósok gyűlölködése tönkreteheti kapcsolatukat. S akárcsak az életben: jóslatunk beválik.

Mindazonáltal filmbeli ismerőseink nem kerülnek közel hozzánk, csupán érdeklődéssel figyeljük sorsukat. A középszerű rendezés és színészi játék miatt úgy járunk ezzel a filmmel, mint – nem is olyan rossz esetben – a tévésorozatokkal: szívesen nézzük, de nyom nem marad utána.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6260