KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Válasz Bese Károly filmbarátnak

Szemadám György

 

Bizony, Filmbaráttól példás leckét kaptam én most türelemből és szeretetből, hiszen kritikámat nemes egyszerűséggel csak hülyeségnek, engem pedig betegnek titulál. Utóbbi gesztusával nagyvonalúan félretolva azt az eddig általánosan elfogadottnak hitt normát, mely szerint a művet lehet kritizálni, sértegetni, sőt pocskondiázni, de a mű ürügyén a szerzőt nem. Ezt természetesen (még) én sem tettem Nepp Józseffel.

Filmbarát levelét olvasva nem csodálkozom azon, hogy a Hófehér, melyben itt-ott számomra bántóan torz és ízléstelen mozzanatok vannak, Filmbarát rokonszenvével találkozott. No persze: „De gustibus non est disputandum” – még Woody Allen emlői vonatkozásában sem.

Ami pedig Filmbarát írásának szellemi magvát alkotja: jelentem, megtanultam, hogy a rajzfilmnél az „... a lényeg, hogy maradandó nyomot hagyjon a filmművészetben...”. Tetszetős és főleg alapos elmélet! Nekem nem jutott volna eszembe! Szerintem egy egyszerű filmbarátnak sem...

 

Szemadám György

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/10 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6289


előző 1 következőúj komment

orbus#1 dátum: 2018-02-26 09:32Válasz
A filmbarát szövegét is illett volna hozni, és nem csak a fotó verzióban. Volt annyira összefogott és színvonalas, mint az eredeti Szemadám-kritika.