KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hárman a világ végén

Loránd Gábor

 

Mi történik, ha egy isten háta mögötti faluban kezdi pályafutását egy orvos, egy agronómus és egy tanárnő? Sok minden történhet, csak az nem, és úgy nem, ahogy azt a vígjátéknak szánt filmünk előadja. Teljességgel valószerűtlen, szinte elképzelhetetlen alaphelyzetből indul a cselekmény: a falu vezetősége, élén egy tökkelütött téeszelnökkel, az ifjú munkaerőknek már megérkezésük napján felmondó levelet küld. Ennek az az oka, hogy a korábbi években nagy volt a vándorlás ezekben a munkakörökben. A „miért” keresése helyett pedig a durcás elnök – noha agronómusra, orvosra és tanárra égető szükség lenne – mi mást tehetne(?): az első napon kirúgja őket. A fiatalok viszont nem hagyják magukat: maradnak. Ha harc, hát legyen harc. Hasznosan, energikusan tevékenykednek, ezzel bizonyítanak, mindenki örömére. A végén még az elnök is megbékél velük.

Kevés az életszagú helyzet ebben a vézna komédiában. Az alkotók feltehetően ironikusan s ugyanakkor valamilyen megértés-szeretetfélével is akarták ábrázolni a falu életét, a lelkes és korlátolt vezetők tetteit. Azok a szituációk azonban, amelyeknek elgondolkoztatva nevettetniük kellene, inkább kínos feszengést keltenek. A humor sovány, az ötletek gyengék, a narrátorszöveg álmosító. A témában rejlő lehetőségek elsikkadnak. „Mélyhűtött” vígjáték.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7402