KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Évről évre, hónapról hónapra

Csala Károly

 

Fantasztikus mennyiségű érdekes adat 530 oldalon. Hétköznapi dolgok, s ha akad is köztük szenzáció, az sem maga a közölt tény többnyire, hanem a mögötte rejlő esemény, mű, műsor. Akkor hát mitől érdekesek ezek az adatok? Attól, amitől minden történelemmé vált adat – ha sorba-rendbe szedik. Ezt megtette, sziszifuszinak ható munkával, Lévai Béla. Az ő műve a Tömegkommunikációs Kutatóközpont „Membrán könyvek” sorozatának negyedik darabja: A rádió és a televízió krónikája, 1945–1978.

Persze, nem olvasmány ez – miként bevezetőjében a szerző is megjegyzi –, hanem kézikönyv. „Böngészésre, bogarászásra, emlékezetfrissítésre” ajánlja. A könyv beosztása egyszerű: évről évre, hónapról hónapra megtalálható benne egy-két mondatnyi terjedelemben (s csak módjával hosszabb idézetek formájában – ha valóban fontos okmányok szövegére kerít sort) minden említésre méltó. Már természetesen csak az, amit a válogató annak talált. Bizonyára nem mentes ez a krónika némi szubjektivitástól. (Hiszen a szerző maga is a rádiónál dolgozta végig ezt a tárgyalt csaknem három évtizedet.) De annyi baj legyen – ez vele jár.

Műsorok, események, személyi krónika, szervezeti változások, műszaki fejlődés adatai – mindez föllelhető ebben a könyvben. A rádióra vonatkozólag 1945 nyomorúságos és lelkesítő napjaitól kezdve. A televízióra vonatkozólag pedig 1951 januárjától, amikor: „Először kerülnek szóba a televízióadások. Katona Antal posta-vezérigazgató bejelenti...”

Bejelentéssel kezdődött, szenzáció-szerűséggel folytatódott, majd félelemmel (hogy ez a bútordarab passzív „befogadókat” nevel csupán, a karosszékhez szögezi az embereket), majd lassú megszokással. Aztán a változások várásával (lásd beharangozott „videokorszak”). Itt tartunk ma. De ezt már nem Lévai Béla krónikája mondja. Csak arról jut eszembe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7711