KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az örökbefogadott lány

Hegyi Gyula

 

Az árvák sorsa mindig megható. Akkor is, ha gonosz mostohák közé sodródnak, akkor is, ha szerető és jólelkű nevelőszülők viselik a gondjukat. E vietnami film kedves és érzékeny hősnője előbb a kegyetlenséget ismeri meg, majd közvetlenül a háború befejezése után egy közös gazdaságba kerül, s ott a családi szeretettel, a kollektíva összetartó erejével is találkozik. A világ persze sohasem problémátlan: az újjáépítés békeidejében apró lelki sérülések, kis féltékenykedések, ártatlan pletykák és röpke fejfájások felhőzik el olykor-olykor a parasztok jó kedvét. Elsősorban persze a nőkét, hiszen ők „tudvalevőleg” bonyolultabb lélekkel rendelkeznek... örvendetes, hogy az újjáépítés hétköznapjainak bemutatását így is árnyalni akarja a rendező: a magyar nézőt mégis inkább a „tájkép csata után”-jellegű dokumentumfelvételek ragadják meg egy-egy jelenet erejéig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7733