KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az egyik énekel, a másik nem

Koltai Ágnes

De nem csak ebben különböznek. Az egyik könnyedebb életet él, a másik nem; az egyik örök gyerek, a másik gyermekfejjel is felnőtt; az egyik egy átlag unalmas francia kispolgári családból származik, a másik hihetetlenül szegény parasztok gyermeke stb... Agnès Varda Suzanne és Pomme párhuzamos élettörténetében (Vera Chytilová Éva és Veráját juttatva eszünkbe) kétféle nő-szerető-anyatípust rajzol meg. Hősei a női szerepet különféleképpen értelmezik, élik. Suzanne a férj, a gyerek, a barátok életében, szeretetében feloldódik, Pomme-nak ez kevés. Suzanne készséggel hajlandó alárendelni egyéniségét a családnak, ha erre van szükség, Pomme nem teszi meg. Ugyanakkor Suzanne, Pomme-mal ellentétben önállóan is képes irányítani életét.

Varda, aki a Cléo 5-től 7-igben már bebizonyította, hogy elfogultság nélkül képes ábrázolni a női nemet, Az egyik énekel...-ben a ma lehetséges női sorsokból villant fel kettőt. A feminizmus csapdáját elkerülve reális, „életszagú” történetet vitt vászonra. Suzanne-t és Pomme-ot olyan mindennapi problémák foglalkoztatják, mint például az abortusz (javasasszonyhoz, vagy Svájcba, Hollandiába mennek elvetetni gyereküket, és küzdenek az abortusztörvény ellen); saját életvitelük és a család összeegyeztetése, stb.

Bár Vardától szokatlan módon néha „megbicsaklik” a dramaturgia (hiteltelen a két gyerekkel özvegyen maradt Suzanne kikecmergése a nyomorból, happy enddel végződő szerelme Pierre-rel, az orvossal); a kezdeti kemény, puritán, témavezetést lágy, szépelgő elbeszélésmód váltja fel, a film mégis érdekes. Ha nem is olyan jó, amit Vardától remélhettünk, „feministában” mindenképpen klasszis.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 40-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7844