KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Utazás a világ végére

Bende Monika

 

A Kisfilmek a nagyvilágból televíziós sorozatból megismert, vállalkozásaival rokonszenvét keltő Cousteau kapitány és expedíciója a dél-amerikai vizektől már messze jár. A repülőgéppel, tengeralattjáróval és minden földi jóval felszerelt legendás Calypso, a világ legkorszerűbb kutatóhajója az élet lehetőségeinek legvégsőbb határáig, az Antarktiszra merészkedett.

Az emberi lakóhelyekre is becsábítható leguánok, a kedves vidrák után megbarátkozunk a dermesztő sarkvidék élővilágával. Hiszen a szárazföldön oly ügyefogyottan csoszogó, de a vízben torpedókként száguldozó, kölykeiket védve nagyon is harcias pingvinek igazán tiszteletre méltó kis élőlények. S hőssé válik az előbbi támadó is, amikor saját fészkét védelmezi. A hajdani bálnavadászok elhagyott telepén a kékbálna összeállított csontváza (a még élő leghatalmasabb állat) megdöbbentő – monumentális mementó a már alig-alig jóvátehető mészárlások ellen. Leheletfinom látvány az áttetsző, mesebeli jéghal, az apró karácsonyi csengettyűre hasonlító kehelymedúza. Az utolsó felvétel is: a több száz méter magas, szigetként elterülő jéghegy belsejében a szikrázó galériák – kubista, vagy inkább szürrealista látomás.

Merre veheti még útját a híressé vált hajó? A tagbaszakadt, szőke Pierre-t (aki földön fekve duruzsolt a tojásait őrző halfarkasnak) repülőgépcsavar ölte meg. Halott már azóta a fiú is, a vonzó Philippe Cousteau, a film víz alatti felvételeinek készítője, társírója, -rendezője. Csodálatos Calypsója fedélzetén magányossá lett a természetvédő és szemmel láthatóan sikeres anyagi vállalkozó, a francia ellenállás kitüntetettje, Cousteau kapitány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7908