KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/június
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Stílus kerestetik Kiküldött munkatársunk beszámolója

• N. N.: „Hagyd beszélni a Kutruczot!” Részletek Ember Judit 1985-ös dokumentumfilmjéből
• Máriássy Judit: Mitől hal meg a filmrendező? Befejezetlenül maradt visszaemlékezés Máriássy Félixre
• Zalán Vince: A kamerás ember Beszélgetés Koltai Lajossal
• Kovács András Bálint: A Törvény csele Jim Jarmuschról
• György Péter: Az új Éden és Pokol Ó-Hollywood
• N. N.: Életünk legszebb évei
• Vasadi Péter: Mr. Thorn, az Antikrisztus Az Ómen-trilógia ürügyén
• Ágh Attila: A fény messze van Véletlen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Élők és holtak városa Kairó
• Bikácsy Gergely: García Márquez magyar szavai Huelva
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
• Broczky Beáta: ...evilágból...
• Ében Viktor: Az utolsó jelenet
• Székely Gabriella: Rémült rohanás
• Fáber András: Godzilla Mechagodzilla ellen
• Koltai Ágnes: Miért?
• Ardai Zoltán: Tiszt, rózsával
• Bikácsy Gergely: A kém, aki szeretett engem
• Tamás Amaryllis: Figyelem
• Zalán Vince: Egyik viseli a másik terhét
• Schubert Gusztáv: K2 – Film a prostituáltakról (Az éjszakai lányok)
KRÓNIKA
• N. N.: Tarkovszkij-kollokvium
• N. N.: Osztrák filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csodák

Forgács Nóra Kinga

Le meraviglie – olasz-svájci-német, 2014. Rendezte és írta: Alice Rohrwacher. Kép: Héléne Louvart. Szereplők: Alba Rohrwacher (Angelica), Maria Alexandra Lungu (Gelsomina), Sam Louwyck (Wolfgang), Sabine Timoteo (Coco), Monica Bellucci (Milly). Gyártó: Tempesta / Amka Films / Rai Cinema. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

Egy család él valahol a nem éppen képeslapokról lopott toszkán vidéken. A német apa méheket tenyészt és mézet termel. Csak lányai születtek. Gelsomina a rangidős. A távolban vadászok portyáznak. A német apától, olasz anyától származó Alice Rohrwacher második játékfilmje egyfelől egyértelműen életrajzi ihletésű darab, mintha saját tinédzserkora, saját családja történetének egy szeletét, a gyermekkor végét dolgozná fel. Másfelől több, mint szubjektív családtörténet, coming of age sztori vagy „így jöttem” film. A Csodák elsősorban egy vallomás, egy megoszthatatlan titok meséje. Ennek a titoknak sok részlete van. Egy család titka, melynek a története egy ponton véget ért. Egy fiatal lány titka, akinek a története egy ponton elkezdődött. Mégis, a legmélyebben és őszintébben egy egészen különleges képzelettel és figyelemmel ellátott fiatal filmes, saját magáról, a kultúrájáról, a hivatásáról, a filmkészítésről gondolkodó ember titka.

A Csodákban az elsőszülött lány és az apa viszonya ugyanúgy fontos, mint Gelsomina nőiségének ébredése (Fellini Országúton című filmjét idézve), a rehabilitációs programban a családba fogadott német fiú érkezése, vagy a televíziós reality show, amiben a méhészet részt vesz (akár pénzhiány miatt, akár a vágyképek vonzásának eleget téve). A Csodákban azonban a legfontosabb, hogy miként is lehet ezt elmesélni. Valami olyan tapasztalatot, ami egyszerre intim és egyszerre közös: a csoda egy idő után kiszorul az ember életéből. Ambra Angiolini T’Appartengo című slágere legalább annyira a része ennek, mint Monica Bellucci ikonikus alakja vagy a családi hétköznapok bemutatása.

A csodát Rohrwacher filmje mégis visszaadja. Az ókori romokon megrendezett reklámfilm vagy a szigeten tartott reality-döntő ellenében egy nagyon finom, érzékeny esztétikát képvisel: a fény és az árnyék, a dokumentarista képsorok és a mese, az önreflexív gesztusok és az ártatlan hit határán egyensúlyozó alkotói jelenlétet. Képes a képeibe, a kihagyásaiba fogadni azt, ami elveszett, egy teve, egy elfelejtett kötelesség vagy egy elhallgatott vágy történetét, egy család az üresen maradó ház csempéi alá rejtett titkait. Valami olyat, amit nem érthet mindenki, de mégis mindenki pontosan ért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12110