KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/június
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Stílus kerestetik Kiküldött munkatársunk beszámolója

• N. N.: „Hagyd beszélni a Kutruczot!” Részletek Ember Judit 1985-ös dokumentumfilmjéből
• Máriássy Judit: Mitől hal meg a filmrendező? Befejezetlenül maradt visszaemlékezés Máriássy Félixre
• Zalán Vince: A kamerás ember Beszélgetés Koltai Lajossal
• Kovács András Bálint: A Törvény csele Jim Jarmuschról
• György Péter: Az új Éden és Pokol Ó-Hollywood
• N. N.: Életünk legszebb évei
• Vasadi Péter: Mr. Thorn, az Antikrisztus Az Ómen-trilógia ürügyén
• Ágh Attila: A fény messze van Véletlen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Élők és holtak városa Kairó
• Bikácsy Gergely: García Márquez magyar szavai Huelva
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
• Broczky Beáta: ...evilágból...
• Ében Viktor: Az utolsó jelenet
• Székely Gabriella: Rémült rohanás
• Fáber András: Godzilla Mechagodzilla ellen
• Koltai Ágnes: Miért?
• Ardai Zoltán: Tiszt, rózsával
• Bikácsy Gergely: A kém, aki szeretett engem
• Tamás Amaryllis: Figyelem
• Zalán Vince: Egyik viseli a másik terhét
• Schubert Gusztáv: K2 – Film a prostituáltakról (Az éjszakai lányok)
KRÓNIKA
• N. N.: Tarkovszkij-kollokvium
• N. N.: Osztrák filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Utóhatás

Soós Tamás Dénes

Aftermath – amerikai, 2017. Rendezte: Elliott Lester. Írta: Javier Gullón. Kép: Pieter Vermeer. Zene: Mark Todd. Szereplők: Arnold Schwarzenegger (Roman), Scoot McNairy (Jake), Maggie Grace (Christina). Gyártó: Emmett/Furla/Oasis Films / Pacific View Management / Protozoa Pictures / thefyzz / Grindstone Entertainment Group. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Szinkronizált. 94 perc.

 

Egy légiirányító-központban elromlik a telefonvonal – pár perccel később két repülő összeütközik a levegőben. Az áldozatok között nemcsak a 130 utas, de a légiirányító meg egy lengyel vendégmunkás is ott van, aki a terhes lányát és feleségét várta a repülőtéren. Az ő életük ugyan nem ér véget, de brutálisan kisiklik addigi medréből. A „műfaj” tehát gyászfilm, a hangulat nyomott, a képek pedig divatosan szürkék, deszaturáltak. Minden képkockából facsarni lehet a melankóliát, amihez sokat hozzátesz, hogy a hangsúly a tragédia banalitására kerül, a bürokráciával, a biztosítókkal és a hétköznapok ürességével folytatott viaskodásra. Részben talán azért is, mert a színészek nem tudják felszínre lökni a gyászmunka pszichológiai mélységeit, és kifejezni a kifejezhetetlen fájdalmat. Az általában sunyi simliseket, itt a jó szándékú légiközpontost alakító Scoot McNairy-nek a semmitmondó dialógusokkal, a légitársaságtól bocsánatkérést követelő Arnold Schwarzeneggernek pedig úgy en bloc a drámai színészettel gyűlik meg a baja. Az Utóhatásba csak akkor költözik minimális izgalom, ha az akciósztár macsó szerepei felől nézzük, amikben hol megmentette, hol megbosszulta a családját. Vagyis ha Schwarzenegger Gran Torinójaként gondolunk rá, amely drámai történetben és az öregkor bölcsességével fordítja visszájára a sztár imázsát.

Az Utóhatás azonban nem erősít rá olyan direkten az életművet felülíró párhuzamokra, mint Eastwood, így aztán kiszámítható lesz a játék, és lapos a szentencia („a bosszú öl, butít és nyomorba dönt”), amellyel cáfolja a revansfilmek, azon keresztül pedig Schwarzenegger akcióhősi működésének egyik alaptézisét. Miután elpárolgott a kuriózumértéke annak, hogy az Utóhatás keményen dolgozó kisemberében a nyugdíjas Terminátor szubverzióját látjuk, nem marad más, csak egy hangulatos, de üresen kongó gyászfilm a búsongó amerikai függetlenek megannyi közhelyével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13256