KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/július
• Ardai Zoltán: A földi űrben John Cassavetes
• N. N.: John Cassavetes rendezései
• Mitta Alekszandr: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Lugossy László: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Bihari Mihály: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Jancsó Miklós: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Szilágyi Ákos: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Vicsek Ferenc: Előhívás Beszélgetések az 1956. őszi filmforgatásokról
• Schubert Gusztáv: A tetthely Kie¶lowski filmjeiről
• N. N.: Krzysztof Kie¶lowski
• Báron György: Két novella Az ismeretlen század kedete
• Koltai Ágnes: Kép – Fénykép – Filmkép Paulo Rocháról
• N. N.: Paulo Rocha
• Bíró Yvette: Az irónia az igazi szabadság! Az új elbeszelés
• Bikácsy Gergely: Truffaut-levelek
• Reményi József Tamás: Kisebbségben a film Oberhausen
• Bikácsy Gergely: Nadir pasa köszörűje Isztambul
• Nemeskürty István: A filmre vitt regény Ködös utakon
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Cservonyec
• Kovács András Bálint: Vörös zsaru
• Létay Vera: Piszkos tánc
• Fáber András: A negyedik hatalom
• Székely Gabriella: Minden a Paradicsom bűne
• Lajta Gábor: Cserébe az életért
• Koltai Ágnes: Vérbeli hajsza
• Schubert Gusztáv: A földesúr
• Tamás Amaryllis: Másnap reggel
VIDEÓ
• Sneé Péter: „Alternatív” értetlenkedés
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Miklós, István, Zoltán és a többiek
KRÓNIKA
• Fáber András: Sergio Leone halálára

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar krimi

Aranyélet 2. évad

Itt élni totál szívás

Csiger Ádám

Az Aranyélet második évadában a bűnök immár nem csak környezetünk termékei, de a tönkrement múltunké is.

 

Az HBO saját gyártású sorozatának első évada a Breaking Bad (Totál szívás) inverzeként is jellemezhető. Nem egy decens kémiatanár válik benne Tony Montana-féle gengszterfőnökké, hanem fordítva, egy kisstílű, ám nagy vagyonra szert tett bűnöző (Miklósi Attila szerepében Thuróczy Szabolcs) próbál jó útra térni, és csak hiszi, hogy őt már nem érheti kiábrándulás. Az első nyolc rész a napjaink Magyarországában banálisnak számító csalásokat és korrupciót mutatta be a román új hullám magas színvonalán, egyben a kortárs hazai közérzetet is eltalálta, ezzel megszólítva a nézőket, kultgyanússá válva és nagy sikert aratva mind a közönség, mind a kritikusok köreiben. A második évad még ambiciózusabb: az alkotógárda generációjának talán legnagyobb közéleti fordulatát, a rendszerváltást eleveníti fel. Azt sugallja, hogy nem csak a környezetünk (de)formálhat minket, de a múltunk is, amivel szembe kell néznünk, és ezt az Aranyélet a gyakorlatban is megvalósítja, mivel feldolgoz egy kulcsfontosságú érát. Annak ellenére, hogy annak nem voltak igazán látványos, emblematikus eseményei hazánkban, nem csoda, hogy alulreprezentálták a magyar filmtörténetben. Már az első évadban is elhangzott, hogy a Miklósi család a rendszerváltás után csúszott adósságokba és ekkor kezdtek csalásokból élni, ezt azonban a második évad részletesen be is mutatja, a „show, don’t tell” („mutasd, ne mondd”) drámaírói kritériumnak is megfelelve.

Ezzel a merész törekvéssel az alkotók ráadásul dramaturgiai kockázatot is vállaltak, mivel a flashback ritkán ad hozzá a cselekmény feszültségéhez, ráadásul megfigyelhető, hogy ha egy sorozatban elszaporodnak a karakterek háttértörténetét megvilágító, múltba való visszatekintések, az a végső kifulladás jele, általában egyes szériák utolsó, hatodik-hetedik évadára jellemző (True Blood, Trónok harca). Az Aranyélet showrunnere, Krigler Gábor és az írók (Lengyel Balázs, Tasnádi István, Zomborácz Virág) még a szappanoperák, a melodrámák és a sequelek fordulataitól sem ódzkodnak: a Miklósi család múltjából előhúznak egy James Bond-filmeket idéző (halottnak hitt, csonka testű) antagonistát (Végh Zsolt), aki még az első évad rosszfiújánál, Hollós Endrénél (Anger Zsolt) is ádázabb ellenfél. A második évad viszont nem csak az amerikai tömegfilm, de a magyar szerzői mozi hagyományait is követi. A Breaking Bad tökéletes ellentéte, európai verziója nem is szólhat másról, mint társadalmunk romlottságáról, ahol az Aranyélet szerint legálisan, tisztességesen megélni akciófilmbe illő kihívás.

Az Aranyélet múltbeli történetszála parabolaként is működik, viszont a lokális témához univerzális dramaturgia társul, az alkotók a kortárs tévésorozat-szcéna csúcsát képviselő amerikai szériákról vettek példát, mivel a múltbeli jelenetek előrevetítik azt, ami a jelenben történni fog a karakterekkel. A sorozat írói és rendezői (Dyga Zsombor, Mátyássy Áron) nem utólag ágyaznak meg a fordulatoknak, hanem előre sejtetik azokat, ezzel is feszültséget teremtve. Amennyire kuriózum a magyar filmes színtéren a közelmúlt – produkciós szempontból meglehetősen költséges – ábrázolása, annyira hiánypótlóak az Aranyélet második évadának akciójelenetei is, amik ugyancsak amerikai mintára készültek, és ez korántsem válik kárukra. A második évadban fokozatosan nőnek a tétek, összefutnak a szálak, de az alkotók nem várnak a szezon fináléjáig a nagyjelenettel, hanem már az ötödik részben bevetnek egy olyan epikus akció-szekvenciát, ami a True Detective és a Trónok harca leginkább nagyszabású epizódjait idézi, még ha nem is színvonalában, inkább csak dramaturgiai szerepében.

A második évad történetszövése a végletekig következetes, mivel krimi-szálának bonyodalmai az első szezonban történtekben gyökereznek, azok logikus következményei, a kísérletezés a flashback szcénákkal pedig nem csak tartalmi, de stiláris tekintetben is a sorozat fejlődését jelzi. Az Aranyélet fő erénye, hogy bizonyítja, a krimi és a bűnthriller kiválóan alkalmas konstruktív társadalomkritika gyakorlására.

 

ARANYÉLET – magyar tévésorozat, 2016. Rendezte: Dyga Zsombor és Mátyássy Áron. Írta: Lengyel Balázs, Tasnádi Iván, Zomborácz Virág. Kép: Marosi Gábor. Zene: Pádár Krisztián. Szereplők: Thuróczy Szabolcs (Miklósi Attila), Ifj. Vidnyánszky Attila (a fiatal Miklósi), Anger Zsolt (Hollós), Kovács Tamás (a fiatal Hollós), Végh Zsolt (Gáll Ferenc), Fehér László (a fiatal Gáll). Ónodi Eszter (Janka), Döbrösi Laura (Mira), Olasz Renátó (Márk), Danis Lídia (Erika). Gyártó: HBO. 8x50 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 22-23. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13012