KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/július
• Ardai Zoltán: A földi űrben John Cassavetes
• N. N.: John Cassavetes rendezései
• Mitta Alekszandr: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Lugossy László: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Bihari Mihály: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Jancsó Miklós: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Szilágyi Ákos: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Vicsek Ferenc: Előhívás Beszélgetések az 1956. őszi filmforgatásokról
• Schubert Gusztáv: A tetthely Kie¶lowski filmjeiről
• N. N.: Krzysztof Kie¶lowski
• Báron György: Két novella Az ismeretlen század kedete
• Koltai Ágnes: Kép – Fénykép – Filmkép Paulo Rocháról
• N. N.: Paulo Rocha
• Bíró Yvette: Az irónia az igazi szabadság! Az új elbeszelés
• Bikácsy Gergely: Truffaut-levelek
• Reményi József Tamás: Kisebbségben a film Oberhausen
• Bikácsy Gergely: Nadir pasa köszörűje Isztambul
• Nemeskürty István: A filmre vitt regény Ködös utakon
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Cservonyec
• Kovács András Bálint: Vörös zsaru
• Létay Vera: Piszkos tánc
• Fáber András: A negyedik hatalom
• Székely Gabriella: Minden a Paradicsom bűne
• Lajta Gábor: Cserébe az életért
• Koltai Ágnes: Vérbeli hajsza
• Schubert Gusztáv: A földesúr
• Tamás Amaryllis: Másnap reggel
VIDEÓ
• Sneé Péter: „Alternatív” értetlenkedés
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Miklós, István, Zoltán és a többiek
KRÓNIKA
• Fáber András: Sergio Leone halálára

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rockhajó

Klág Dávid

The Boat That Rocked – angol, 2009. Rendezte és írta: Richard Curtis. Kép: Danny Cohen. Szereplők: Tom Sturridge (Carl), Philip Seymour Hoffman (Báró), Bill Nighy (Quentin), Chris O'Dowd (Simon), Nick Frost (Dave), Rhys Ifans (Gavin), Kenneth Branagh (Dormandy). Gyártó: Working Title / Prometheus. Forgalmazó: UIP-Duna . Feliratos. 130 perc.

 

A Rockhajó pedigréje fantasztikus: Richard Curtis írta és rendezte (Igazából szerelem), a legjobb mai angolszász komikusok szerepelnek benne, olyanok, mint Nick Frost (Vaskabátok), Rhys Darby (Slágermájerek), Chris O'Dowd (Kockafejek) vagy Jack Davenport (Páran párban), olyan szigetországi nagyágyúk mellett, mint Rhys Ifans, Bill Nighy és Kenneth Branagh. Az ismét szakállas rockmentort játszó Phillip Seymour Hoffmannról nem is beszélve. A történet egy, az Északi-tengeren horgonyzó kalózrádióról szól, méghozzá 1966-ban, amikor a BBC még nem volt hajlandó behódolni a popzene és a rock 'n' roll uralmának. Minden adott, hogy Anglia egyik legtehetségesebb írója két órán keresztül a legjobbját nyújtsa a legmegfelelőbb színészek segítségével. Érthetetlen, mitől lett a Rockhajó ennyire dagályos és érdektelen.

Pontosabban nem teljesen érthetetlen: ennyi szereplőt ilyen behatárolt térben képtelenség ilyen vékony cselekmény mellett mozgatni. A Radio Rock hajón ugyanis csak néha alakul ki valami egységes történetszál, jobbára csak rövid, teljesen tétnélküli szkeccseket láthatunk (a fiatal szereplő szüzességének elvesztése, rajongók érkezése, két rádiós értelmetlen kakaskodása), keresztbevágva a rideg külvilág próbálkozásaival, hogy egyszer és mindenkorra lezárják a kalózrádiót (Kenneth Branagh a szigorú miniszterként leginkább Adolf Hitlerre hasonlít – John Cleese előadásában). Az igazán tartalmas filmes megoldásokat ráadásul Curtis egészen a katasztrófazsánerbe illő fináléig tartogatja, hogy aztán azoknak az erejét is rögtön kiölje a többszörös, kínkeservesen erőltetett katarzis és a lezárás félszeg utalása a dunkerque-i csodára. A Rockhajó furcsa paradoxon: pillekönnyű, de mégis a saját súlyától süllyed el.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9820