KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bűnben égve

Mockler János

 

Gulliver a moziban.

Fogalmam sincs, hogy Don Johnson, amerikai tévé- és mozisztár a földtől milyen magas centiméterben, annyi bizonyos, hogy alacsonynak látszik. Ez jelenti filmünk egyetlen, ám felettébb kétes értékű izgalomforrását. Hm... egy erotikus bírósági thriller esetében nem is rossz. Szoríthatunk a casting directorért. Sikerül-e a film összes szerepére hősünknél apróbbat keríteni? A jók mindig győznek: sikerül. Nekünk pedig módunk nyílik egy liliputi vetélkedő, pontosabban bolhacirkusz gondos tanulmányozására.

Minek eredménye – a könnyen kiszámítható érdektelenség dacára – íme közkincs. A honi szerencsejáték-iparban az utóbbi időben divatba jött egy eléggé nem dicsérhető szokás. A tizenhárom plusz egy találat mellett nyer(het) a nulla találatos totószelvény is. Autót, hawaii utat, Calypso-zoknit, ezt-azt. Filmünknek is kijárna egy s más. Például Oscar-díj. Azt mondják, a nulla találathoz legalább akkora szerencsére van szükség, mint a telihez. Don Johnson kéményseprőt látott, vagy belelépett valamibe. A lassan telő két óra alatt még tévedésből sem, még véletlenül sem csúszik ki a száján, a kezéből egy épkézláb mondat, egy valahonnan nagyon távolról is, de természetesnek ható gesztus. Csoda hát, ha minden nő belészeret?

A legjobb mégis a megoldás. Sidney Lumet, miután teljesen belezavarodott a kis jóindulattal bárgyúnak is nevezhető meséjébe, berág, és lelöki hőseit (a két izgága hüvelyk matyit) egy balkonról. Igaza is van, úgy kell nekik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1101